Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete

kancsóban bor, másokban víz, dobozban fehér rózsacsokor; hímen fátyol, zsiráf fésű, hajtű; mátkatál stb. A rendezést természetesen Paulay Ede vállalta, s bár a színlap nem tünteti fel a rendező nevét, a kézírásos (rendező-) példányban olvasható bejegyzések, utasítások Paulay kézírása, s így nem kétséges a darab rendezőjének kiléte. Ugyancsak Paulay írta be ebbe a példányba sajátkezűleg a szereplők neveit. A szereposztás — amint az alább Paulay leveléből is kitűnik — Jókai kívánságának megfelelően történt. A kézírásos szereplista és a színlapon föl tüntetett szereposztás között mindössze egy eltérés van: Kadisa és a Csajkás tiszt, azaz Hetényi Béla és Kőrösmezei Gusztáv szerepet cseréltek. (A bemutató előadás színlapja a Színháztörténeti Múzeum színlaptárában.) A szereposztás úgynevezett parádés volt, méltó a nagyhírű szerzőhöz. A címszerepet, Levetinczy Timár Mihályt Nagy Imre, a színház első drámai hőse játszotta; Trikálisz Euthym, vagyis Ali Csorbadzsi: Egressy Ákos; Timea: Fáy Szeréna; Kadisa: Kőrösmezei Gusztáv; Teréza: Jászai Mari; Noémi: Márkus Emília. (Szerepükre és személyükre tanulmányunk során még visszatérünk.) Brazovics Athanáz: Szigeti Imre; Zsófia, a neje: Szathmáryné Farkas Lujza. Athália szerepét az első három előadáson Helvey Laura, a továbbiakban (1884. december 13-tól) Szacsvayné Boér Emma játszotta; Krisztyán Tódor: Náday Ferenc, aki ezt a szerepét majd negyedszázadon át, szinte haláláig (1909) játszotta. Csajkás-, illetve a színlapon Granicsár tiszt: Hetényi Béla; első csempész Latabár Kálmán; második csempész: Sántha Antal; Fabula János kormányos: Újházi Ede, s a rendezőpéldány bejegyzéséből kitűnik, hogy Fabula 7 kisfiát hét színészgyerek játszotta; Galambos halász: Pintér Sándor. A szerepeket Paulay feltehetően még a nyári szünet előtt kiosztotta, hogy a színészeknek alkalmuk legyen a szünidőben is tanulmányozni szerepüket. Mielőtt azonban az őszi próbák elkezdődtek volna, Paulay levelet kapott Jászai Maritól. ,,... Igazgató Űr tudja, mert ismer, hogy nem vagyok hiú, nem irtózom egy vagy más szereptől, mert vénasszony; tapasztalta, hogy lelkiismerettel, ambícióval vittem sznípadra, melyeket eddig rám bízott; nem is tudok szerepem tanulásához fogni szeretet, odaadás nélkül. Ez a két szerep [t. i. Csiky Gergely Nóra c. darabjában Katalin és Az arany ember Terézája] egy parányi áhítatot sem kelt bennem. Jókai úr már lenyeletett velem egy ilyenforma gombócot a Miltonban, még azt sem bírtam megemészteni. Ezzel nem bírok. Nem hiszem, hogy Igazgató Ür akarta volna, hogy ezt én játsszam, mert ön tudja, hogy ahol semmi mondanivaló nincs, oda nem kellek én. Tudom, hogy ön nem akar engem elkoptatni hiábavalóságokkal, mert van még föladata számomra. Egyszóval: nem hiszem, hogy ezt a két szerepet ön jószántából adta nekem, de azt tudom, hogy visszaveheti, ha akarja! Mire kérem, kérem, kedves jó Igazgató Űr! Ugyebár János eljöhet a szerepekért? Marad még nekem így is egy egész Gellérthegy vénasszonyom, de amelyeket, majd meglássa, hogyan megbecsülök! Csak ezeket, ezeket ne játszassa velem! Szóval mentem volna, de nagyon fáj a torkom, most fektet le a doktor három napra. Tisztelő híve: Jászai" (az OSZK Kézirattárában, közli Péchy Blanka: Jászai Mari, Bp. 1960. 146.) A színészi ambícióval túlfűtött Jászai Mari némi joggal írhatta ezt a levelet, mert bár csak 34 éves múlt, s 12 éve tagja a színháznak, máris olyan szerepek sorakoznak mögötte mint a Bánk bán Gertrudisa, a III. Richárd Margit királynéja, Lady Macbeth, Antigoné, Phaedra, A velencei kalmár Portiája, a Coriola-