Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete
jelenésének végén (a jelenés kifejezést Jókai használja az azóta megszokott jelenet szó helyett) a szerzői utasítás: „(Távolból hajóstülök jeladásai hangzanak. A kunyhó kisebb szobácskájából csendesen hangzik fel: Allah Illeha! Allah razul Allah Mahomet.)" A leíró az Előjáték IV. jelenése után üresen hagyta a 19. lap második és a 20. lap első felét a következő jelenés számára, amelyet Jókai sajátkezűleg írt bele, de nem lévén számára elég az üresen hagyott hely, a 19. lap versójára is írt, s ezért a 19. lapnak a 19/a., a versónak pedig a 19/b. jelzést adta. (A kézírás — kevés betoldás kivételével — csak a füzet recto lapjain készült.) A diktálás következtében történt elhallási hibákból eredő íráshibákat is jórészt maga Jókai javította ki, de vannak ezeknél lényegesebb javításai, illetve betoldásai is. Korábban már jeleztük, hogy az Előjáték teljes V. jelenését Jókai sajátkezű írásával toldotta be. Ez Timár Mihály monológja, s csakúgy, mint minden, Jókai kézírásától származó javítás vagy betoldás, a színmű nyomtatott szövegébe ez is belekerült. Ezért inkább csak az érdekessége miatt jegyezzük ide Jókai három betoldását, mert mind a három a végkifejletre vonatkozik, vagyis arra, hogy a Balatonból kifogott holttestben Timár Mihályra ismerjenek. A IV. felvonás első jelenésében a 162. lapon: „Timár — bekecsét, kabátját leveti s egy. otthoni dolmányt ölt fel, óráját, gyűrűit lerakja egy asztalra". A 165. lapon (e felvonás második jelenésében): „Tódor leveti rongyos kabátját s felveszi Timár levetett öltönyeit, az óráját is a zsebébe dugja, s a gyűrűit felhúzza az ujjaira". Végül ugyanez a motívum az V. felvonás második jelenésében, most már nem szerzői utasítás a színpadi akcióra, hanem színpadi szöveg, Kadisa mondja Tímeának, az azonosság kétségtelen bizonyságaként: Kadisa: „Bizonnyal ő volt. Mikor a tavaszi jégtorlás között Siófoknál meglelték a holttestét a halászok, én magam ott voltam. Emberi vonások nem voltak rajta felismerhetők többé, de az öltönyeit megismerte mindenki, zsebében volt a tárcája, az egymáshoz tapadt bankjegyekkel, a tárca tábláján a címere volt zománcozva és a vállán volt a szíjnál fogva a lőfegyvere, aminek az agyába ezüst lapra volt felvésve a neve, az ujjain a címeres pecsétnyomója és a jegygyűrűje, miket önnek elhoztam". A Jókaitól származó ezen harmadik bejegyzés a kézírás 191. lapjának a margóján, keresztbe írva található, megfelelő jelzéssel ellátva, hogy a szöveg melyik részéhez kell beilleszteni. A színmű ezen a ponton eltér a regénytől, feltehetően Paulay rendezői elgondolása alapján. A darab kéziratos példányában azonban nemcsak Jókai bejegyzései és javításai találhatók, hanem Paulay Ede rendezői megjegyzései, húzásai és betoldásai is. Ebbe a kéziratos példányba rajzolta bele a felvonások elé, a versóra a színpadi állásokat; az utolsó lapra pedig a szükséges bútorokat és a kellékeket jegyezte fel. Ezáltal a darab kézirata egyúttal rendezőpéldány is lett. Paulay Ede rendező kézírásával két hosszabb betoldás olvasható, ugyancsak a drámaiság fokozására, s az első betoldásnak az az érdekessége, hogy a színmű nyomtatott szövegében nem jelent meg, az csak a rendezőpéldányban olvasható. Ezért ezt az első betoldást egész terjedelmében, szó szerint közöljük. Paulaynak ez az első betoldása a II. felvonás második változása előtti mondatoknál kezdődik, amelyet a rendezői kék ceruzájával áthúzott, valamint kihúzta a 7. jelenés teljes szövegét, vagyis Timár ide iktatott monológját. A színmű nyomtatott szövegében azonban az eredetileg megírt, vagyis a Paulay által nem húzott és nem toldott szöveg olvasható. A rendezőpéldány tehát így módosult: Noémi: (keblére teszi kezét) „Másikat itt!" (eddig eredeti szöveg) A következő két mondatot, valamint a változás utáni 7. jelenést Paulay kihúzta, s helyette a rendezőpéldány 129. lapjára egy versót ragasztva, az alábbi szöveget írta, az