Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Bori Imre: Jókai és a századvég

— Ész! — S kitől akarsz te szerezni? — A bolondoktól." (JKK R 26:40.) Ezeknek az „új" társadalmi viszonyoknak s még inkább emberi relációknak a forrásvidéke Jókai művészetében bizonyos motívumokkal kapcsolatban a Felfordult világ (1863), általában pedig a Szerelem bolondjai (1869) lapjain található meg. Ennek a regénynek a cselekménye már az „új" korszakra jellemző korrupciós jelenségek köréből való. „Lemminggel az a baj van — olvashatjuk —, hogy két dolog akar rá kiderülni. Az egyik az, hogy vesztegetés útján jutott az országos gabonakiosztás vállalatához ; a másik az, hogy selejtes gabonát osztott ki." (JKK R 17:370.) Lemming bécsi üzletember Harter Nándort vesztegette meg, aki szabadságharcos múltja ellenére az új, osztrák közigazgatás szolgálatában áll, hogy a jól jövedelmező üzletet megkaparintsa, a „magyarországi hadseregélelmezés" pesti osztályának főnöke legyen. Lemming „üzérkedik s kétséges vállalatai vannak", Harter Nándor politikai meggyőződését viszi piacra. S a „piacon" van Harter elvált felesége, Lemming neje, Malvin is. Nemcsak az üzlet az alku tárgya tehát, hanem az emberi érzelmek is. összekuszálódott emberi viszonyok képe készült ebben a regényben, különösképpen, hogy a színen van Angyaldy Emil (Tihamér), ennek az új kornak a gyermeke, aki az általánossá vált társadalmi korrumpálódásra alapítja karrierjét, s már-már egy Julien Sorellá válik, hiszen Malvin a szeretője. Neki vallja be, hogy mostani feljebbvalói bukására számítva emelkedni akar. (Uo. 210. 432.) Jókai a Szerelem bolondjaiban hősei korrumpálódását írja meg (természetesen ellenpontozva a Világosi-család történetével), első elbukásuk pillanatától pusztulásukig, mert rendre el kell veszniük, hiszen beléptek a korrupció bűvös körébe, s fejük felett már ott van „az új Malach-Hamovesh angyal", kezében a pallossal. Egyetemes érvényre emeli majd Jókai, regényeit írva, a század utolsó évtizedeiben, amit az első elbukással kapcsolatban itt (majd Az arany emberben) megfogalmazott. „Tessék elhinni, csak az első lépés esik nehezen. Férfinak, asszonynak. Csak az első szégyenletes ajándékot elvinni kerül lelki izzadságba, a többi már nem okoz fájdalmat. Azt hiszi a vízbe ugró, hogy hiszen majd feneket érek, s onnan felküzdöm magamat, amikor akarom, s kiúszom a partra. De csalatkozik! Mert nem talál vízfeneket, hanem hínárt, mely befonja, és lassan húzza lejjebb, mindig lejjebb, míg végképp elnyeli. Óh, ebbe a hínárba be sokan belefulladtak már!..." (JKK R 17:292—293.) Az e körbe lépők a Jókairegényekben mintegy elveszítik jellemüket, és sorsuk sodorja őket végzetük felé. A vak erők markában látja őket írónk, következésképpen nem is kísérletezik lélektani magyarázatokkal. A lélektaniságot normának tartó kritika nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni Jókai regényeinek ilyen jellegével, miként azt a Szerelem bolondjai fogadtatása is bizonyítja. Gyulai Pál megrovása, mely szerint Jókainál a „cselekményt" a főhősök „minden lelki fejlemény nélkül hajtják végre", valójában írónk regényművészete egyik alapsajátosságát homályosította el. Holott nyilvánvaló az összefüggés a magyar kapitalizmus sajátos formájáról alkotott írói elképzelés és az emberek sorsának „menete" között, de a látszat és a valóság között is. Pénz- és érzelembörze tehát a Jókai-regények világa, s nyomról nyomra kísérhető emberekben és történetekben ennek a „börzének", melyet a hétköznapi élet kínál, alakító-pusztító munkája.