Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Bori Imre: Jókai és a századvég

A „szerelem és a vérszomj" kéje lengi be tehát a Jókai-művek egy részét. A borzalmas utáni vágy, az ideális érzékingerlés, amelyekről a Magnéta egy helyén beszél, ott kísértett életben és irodalomban egyaránt. A Jókai-művek egy részében a hősnőket tartja fogva a patologikus indulat, ök az „új Báthory Erzsébetek". Vonzó párductesttel és démoni lélekkel, hideg tekintettel keresik a „pokolban a mennyországot". A szerelemnek és vérszomjnak sajátos dualizmusával több regényében is találkozunk. így a Rákóczy fia és az Egy az Isten című regényében is. Az utóbbiban a szép Cyrene mutatja ezt a szenvedélyt, akiben „az Agrippinák és Faustinák vére" csergedezett a nagyenyedi mészárlás leírásának olvasásakor, és szívja „mézét a rettenetes méregvirágnak", s önteltségében saját vállát csókolja: „— Pokolban akarod-e megtalálni a mennyországot? Te hidegvérű reptil! Mikor azokat a jeleneteket olvastad előttem, amik alatt valamit éreztem Báthory Erzsébet gyönyöréből, aki ifjú leányok vérében fürdött, azt véltem, lángba borulok, s megégek azzal együtt, aki lángkörömbe lép. A kísértetek orgiájába vitt oda képzeltem, s gyilkossal és legyilkolttal karöltve jártam a bőszült danse macabre-t..." Az Enyim, tied, övé Helena bárónője is átadja magát a fájdalom gyönyörének: „S ő úszni akart e gyönyörben; kéjelegni, dúskálkodni a fájdalmakban; a megittasodásig élvezni a könnyek mámorító cseppjeit. Poppeának nem voltak kegyetlenebb gyönyörtúlzásai." (JKK R 30:44.) (A kiemelés az enyém. B. I.) Szadista csók csattan A mi lengyelünk egyik jelenetében, a Szabadság a hó alatt híres házaspárja (Arakcsejev és felesége) pedig szadista orgiákat rendez falusi birtokán. Nem véletlen tehát, hogy a múlt világ atavizmusaként a Jókai elképzelte XX. században is felkísért a szadizmus, Alexandra rendez vérfürdőt egy gőzguillotine-nal Severusnak. (A jövő század regénye, II. NK 53. 205—6.) A férfiak legtöbbje, a szadista nők ellenében, ha aberrációjuk van, mazochista. Trenk Ferenc talán a legjellemzőbb szadista indulatú hőse Jókainak. De mazochista a De kár megvénülni! Jócája, aki török-meggyfa-pipaszárral veri meg, nyájaskodásként, a vele összekerült asszonyokat, abban a reményben, hogy majd az „asszonyféle kikapja kezéből a pipaszárt, s ő ver vele végig a hátán". Mert „ez aztán a gyönyörűség". Fráter György is a megkorbácsoltatásban leli örömét („Az első ütésnél felszisszent György [.. .] Az utolsó korbácsütésekben már valami földöntúli gyönyörűség volt." — JKK R 60:81.), most már Jókai vallásfelfogásának szado-mazochista motívumaként is. Szívesen emlegeti a vallásos köntösben megmutatkozó érzéki megbicsaklásokat: hivatkozik a középkori flagellánsokra, a Görög tűzben pedig a szekták vallása megszentelte szenvedélyeket is ábrázolta. Természetesen jelét találjuk más, a nemiséget jellemző tünetnek is. Nem véletlen, hogy ez az a kor, amely a szexuálpatológiát is affirmálja. A barátfalvi levitában az egyik hőst, Kadarkuthyt, a „satyriasis ingerlő misztériumai" foglalkoztatják, a Szép Mirháiban pedig hóhérlegények kutyákkal táncolnak. De Lesbos sejtelme is belengi a Jókairregények nőalakjait, az Egy az Isten címűben pedig egyenesen Szapphóra hivatkozik, akárcsak a Rákóczy fia egyik orgiaképében. Rendszerint azonban hideg, szadista hajlamú aszszonyalakjai vonzzák a közelükbe került lányokat. S itt esik szó a szem örömeiről is: a ruhák sejtette női bájak látványa szinte állandó motívuma Jókainak. Nem a klasszikus szerelmi háromszög foglalkoztatja Jókai képzeletét, ennek lehetőségével legfeljebb eljátszik: a „harmadik" utáni vágyakozásra helyezi a fő hangsúlyt, anélkül, hogy hőseinek engedné az ilyen viszony realizálását is. A szerelmi élet patológiai tankönyvekből ismert triolizmus „szituációjának" azonban már helyet biztosít műveiben. A Névtelen vár első fejezeteiben még rágalomként („A csábító idegen nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét,