Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
Ez a látványok és megsejtett igazságok között élő, a valóság titka előtt hitetlenül álló és mégis tudni vágyó lélek természetesen a regény stílusában is jelen van. 61 Ha a múló idővel küzdve esetlegességek láncolatának látja az ember életét s csak a pillanatok villódzásait tudja felfogni, akkor a kifejezés minden erejével rögzítenie kell az impressziók minél teljesebb tartalmát. Küzdelme a kifejezésért tehát különös stílusgondot szül, hiszen a szó az egyetlen eszköze, lehetősége a valóság meghódítására és megtartására, az idő legyőzésére. Ezért tartották már kortársai Kaffka tehetségét teljesen vizuálisnak. Nemcsak a szemével, hanem minden pórusával lát — mondották —, s ezt a hatalmas benyomástömeget mind ki akarja fejezni. A Színek és évek e tekintetben is a legérettebb munkája: — Schöpflin szavával élve — itt nem csupán a mindent kifejezni szándékot árulja el, hanem a mindent kifejezni tudást is. ,,A legnagyobb emberi ajándék a szó, a szó!" — sóhajt fel a Színek és évek mindenen túljutott hősnője. S hányszor állít meg bennüket ez a szótisztelet Kaffka írásaiban! A Mária évei lányinternátusa a szó mámorában él. A hősnő Laszlovszky Mária pedig már szinte mitikus erejűnek látja az emberi szót: „néha olyan ijedelmesen megnő egy-egy szó jelentősége bennem; rituális értékű lesz. — A szót amúgy is fontosabbnak érzem én a tettnél például". A felfokozott kifejezésvágy, szótisztelet és szórautaltság roppant terheket rak a nyelv eszközeire. A felgyülemlett benyomástömeg nem tud felszínre jutni a gondolati asszociációk útján, nem fér el a logikai szerkezetre épített mondatban, s így a jelzők, hasonlatok, képek lehetőségeit feszegeti. Innen ered már az a szóhalmozó szenvedély is, amely annyira megkülönböztethetővé teszi a Színek és évek stílusát. Mintha elűzhetetlen kétely kínozná az írót — sikerül-e szóba foglalni burjánzó látványait és emlékeit — s újra és újra körüljárná, megtámogatná mondatai magvát! „Hárman futkostunk, uralkodtunk, veszekedtünk, hancúroztunk ott a két öcsémmel... Milyen jó volna mindent visszakeresni, ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét, s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedéit rajtunk... Édes elgyengültség, belső oktalan sírhatnámság fogott el, és reszketeg kíváncsiság... Vége volna; ezt sürgette, csodálkozta, tudakolta a nagyanyám idegenkedő, hallgatag, majdnem ellenséges viselete azóta. Valami önző, indulatos, békétlen levegő volt most a családban, olyan robbanás előtti, feszült csend... Szilaj és erőszakos kedvű voltam sokszor, nagy fennszóval, csak azért is mulatós... Kényszerűéit valami, hogy lihegést, szenvedélyt, sietős túlzást vigyek a munkába... Szerettem volna sürgetni, tolni, ösztökélni előre ezt az embert... Nagyon, igazán elememben voltam ilyenkor, sok ember közt, szemek előtt, cselekvőn és szereplőn, ragyogva, tisztelettől és irigységtől környezetten . .. Akkor összecsapott felettem az élet, roncsokba darabolt, összenyomorított, tövemről szakított, világban való helyemből kimozdított, messze dobott, kihúzta talpam alól a földet, fejem felől a fedelet... Éreztem, hogy elszánást, kétségbeesett erőt, múltat, élményt, pattanásig feszült percek zajlását ki lehet töretni, felszabadítani egy ilyen tombolón gyors mozdulattal... Annyi robajos, nagy változás, elszánás, nekikészülés, visszarettenés, tévelygő bizonytalanság után most csendes, egy61 Az impresszionista stílusról és Kaffka Margit impresszionizmusáról szóló áttekintésemben a következő tanulmányokat használtam fel: Pelyvás-Ferenczik István: A magyar irodalmi impresszionizmus és Krúdy Gyula. Debrecen. 1942.; Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet. Bukarest, 1970.; Herczeg Gyula: A modem magyar próza stílusformái. 1975.; Tanulmányok a magyar impresszionizmus stílusáról (Szerk. : Szabó Zoltán). Bukarest, 1976.
