Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Kántor Lajos: Balladisztikus novella (Bródytól Szabó Gyuláig)
tott ábrázolása, prózában. A népballada fő ismérvei megvalósultak a novellában. A századforduló táján mennyiségileg is gazdag anyagot kínál elemzésre Petelei István életműve, falusi és kisvárosi történeteiben azonban a balladisztikus novella egyértelmű érvényesülésével nemigen találkozunk. Noha novelláinak nagy részét az irodalomtörténet úgy tartja számon, mint prózában írt balladákat, indokoltabb balladás hangulatú novellákról beszélnünk, melyekben a hangulatnovella és a balladisztikus előadásmód elemei keverednek; Turgenyev és Arany János hatásának együttemlegetése jelzi azt a kettősséget, amely Petelei legjobb műveiben sajátos minőséggé ötvöződött. Mint például az őszi éjszakában (1905): hosszú, elégikusra hangolt tájleírás készíti elő (és zárja) a bűnös, a gyilkosságért tulajdonképpen felelős asszony drámai monológját. Az Ágnes asszonyból ismert lélektani-drámai fokozáshoz hasonló sikerül itt Peteleinek, ahogy a fiú holtteste mellett a tagadástól a teljes beismerésig ívelteti a monológot. Van néhány jelentős Ady-novella, amely a Petelei-írások tónusára emlékeztet, mind témájában, mind pedig a lírai és drámai elemek vegyítésében, szerkezetileg viszont fölébe nő a Petelei-novellák többségének. A Szárcsa és Feri (1907) feszültségfokozása a paraszti élet realista leírásától a szavakat alig találó fájdalomig: Móricz Zsigmond nagy novellái előtt páratlan remeklés. A Szelezsán Rákhel kísértete (1908) előadásmódjában halk, visszafogott hangulatnovella, első része azonban balladai elemeket halmoz, krőzusi gazdagsággal. „ .. . húsz esztendővel ezelőtt az ilyen regényes skarlát-esetekből nóta született a falukban" — írja Ady a novella alapjául szolgáló történetről, s itt a nótán bizonyára balladát kell értenünk. A költőt nem az egyedi eset izgatja, hanem illúziók és valóság összeütköztetési lehetősége, aminek érdekében a stilizálás balladás és lírai-szimbolikus eszközeit egyaránt felhasználja. Szelezsán Rákhel gyászos történetét megtoldja egy köznapi, ám szimbolikussá emelt jelenettel, a két öreg feléledő tavaszi szerelmével, melyet aztán Szelezsán Rákhel „kísértete", a visszatérő fekete felhők hamvasztanak holtába. A népi hagyományt, a balladaelemeket azonban átmenti Ady ebbe az inkább lírai novellába, a balladás előadás adja a novellakezdet belső ritmusát, sőt ez az időbeli-drámai tagolás végigkíséri a művet. („Hétfőn kapott levelet Amerikából a vőlegényétől... Elsírta magát, estére fázni kezdett, kedden még felkelt az ágyból, szerdán már nagyon sokat beszélt, de nem értelmesen, csütörtökön piócákat raktak kemény, forró két melle alá, pénteken nagyon foltos lett a teste s szombaton már, amint illik, kék koporsóba fektették Rákhelt... Vasárnap délután temették." Az új hétfőn meleg-tavaszira fordul az idő, a vén Iepurában és feleségében felébred a tavaszi kedv, de visszajönnek a vasárnapi felhők.) Természeti kép és történés összhangja, a szám- és szín-szimbolika ezt a novellát az Ady-líra magasába emeli. Az Ady-novellák jó részében nem csupán a versekre is jellemző biblikus tömörséget, hanem a balladai formálást is látnunk kell. Ennek köszönhetjük a XX. századi magyar próza egyik világirodalmi szintű alkotását is, a Barbárokat (1931), a régi balladák évszázados csiszoltságával mérkőző Móricz-novellát. Folklór-gyökereihez nem férhet kétség. A Megölt havasi pásztor Moldvában és Háromszékban ismert balladájával, illetve a leghíresebb román népballadával, a Mioritával (A báróm/kával) mutat motívumrokonságot. (Van állítólag 1 — Vargyas Lajos említi — egy meglepően hasonló i Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. 1976.
