Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
Az impresszionista tehát a Színek és években, miközben a számára oly idegen szubsztanciát hordozó kompozíció szétrombolására vállalkozik, maga is kompozíciót teremt. Ez részben Kaffka örök küzdelmének következménye, mellyel az emlékek világában is a valóság titkát kereste. De a tudatosság általában is jellemzi az impresszionista alkatot: ösztönössége olykor inkább művészi ravaszság; művészi homálya, zűrzavara szándékoltságával jelzi, hogy az elemezhetetlen élet képével az „egészet" akarja megsejtetni. Közismert — Kaffka is szól róla az Aromásokban —, hogy az impresszionista festészet a fizikára, a fénytanra, tehát pontos teóriára alapozta művészi hitvallását. Valóban: tudatos mámor ez, ahogy a Mária éveiben olvashatjuk. Az impresszionista lélek ebben az állapotában ünnepli a világ pillanatnyi szépségeit, tudva, hogy kudarc vár rá: „...nemes és finom szürcsölése minden szépségnek, jelentéktelen dolgokban — öltözetek színében, illatokban, apróságokban, szavakban és mozdulatokban —, folytonos megünneplése reggeleknek, deleknek és alkonyatoknak — a világ minden világításának és szűkmarkú szépségeinek! És mindezt valami tudatos mámorban, tökéletesen, soha nem hibázón! — De kibírhatná-e ezt ember? . .. Nem vagyok eszelős, hogy ne tudjam, hova vezetne . .. Hisz elmerülne minden kiejtett szó, melyre árnyalatok, érzések és jelentőségek ilyen kristálytömege rakódnék lényünk sűrűjéből". S ez a szándékosan ébren tartott tudat nemcsak a pillanat intenzív megfigyelését szolgálja: utat tör a „mámorban" a gondolatnak, az akaratnak is. Ezért érezzük oly erősnek a Színek és évek szinte láthatatlan szerkezetét. A Színek és évek impresszionista anyagához természetesen illeszkedik a benne felhalmozott nagy mennyiségű dokumentum. Kaffka maga írja meg önéletrajzában, 59 hogy regénye témáját az „előtte járt okoknak" és „nehéz, véres csatájú bonyodalmaknak" köszönheti. Családja történetének vázlatos ismerete is bizonyossá teszi, hogy Pórtelky Magda arcképéhez anyját, Uray Margitot választotta modellül, Vodicska Jenőben korán elhalt apja, a hajdani tiszti főügyész emlékét kelti életre. Horváth Dénest pedig mostohaapja, Almassy Ignác után mintázta meg. „Hiteles" tények igazolják a Pórtelky-család korábbi történetének dokumentum-jellegét is: az Uray-család valóban két ágra szakadt, s a „felzüllött" nemzetség valóban az abszolutizmus idején szerzett báróságot. Élő személy húzódik meg Jolsvay alispán feleségének, báró Pórtelky Melanienak az alakja mögött: báró Ujfalussyné Uray Leona, a századvég Nagykárolyának egyik közéleti nőalakja. „Igaz történetek" inspirálták a regény nagy jeleneteit. 60 A trónörökös pár látogatása Nagykároly krónikájában is szerepel, így emlékezik meg róla a megye történetírja: „1884. október 10-én a trónörökös pár — Rezső és Stefánia — meglátogatta gróf Károlyi Istvánt, nagykárolyi kastélyában ... A vendégeket a főispán üdvözölte, Ujfalussy Sándorné pedig rózsából és ibolyából font csokrot nyújtott át a főhercegasszonynak. A bevonulás után villásreggeli volt a nagykárolyi kastélyban, mely után megkezdődött a hajtóvadászat... A vadászat után a vadásztársaság nagy ebédre gyűlt össze 59 Érdekes Üjság Dekameronra. 2. k. é. n. 60 v. ö. : A Nagykároly és vidéke híreiben, valamint a Dr. Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai sorozatban Szatmár vármegye, (é. n.) c. kötet leírásaiban (a 172. lapon).