Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Fenyő István: Költői tudósítás a Szovjetunióról az ellenforradalmi Magyarországon (Illyés Gyula: Oroszország)

1934-ben filléres létgondokkal küszködő magyar olvasói! — előtt, hogy a Szovjetunió szocialista rendszerében mennyivel akadálytalanabbul valósulhatnak meg a teremtő emberi energiák; hogy itt a munkanélküliséget nem ismerik, sőt a termelés egyik legégetőbb gondja a szüntelenül növekvő munkáshiány; hogy azon a helyen, ahol 1931-ben még szeméttelep volt, három évvel később már csecsemőgondozó, gyermekkert, iskola, kórház, egyetemi előkészítő létesült — s mindez a munkások számára. Olyan tényekkel ismerkedhetett meg a szovjet munkással készített interjú, illetve riport nyomán a magyar közönség, hogy a munkás fizetése öt százalékát fizeti új lakása havi béréül, a gyárban kap ebédet összesen egy rubelért, az üzemi dolgozók saját üzleteikben az átlagárnál jóval olcsóbban vásárolhatnak, hatemeletes munkásházakban laknak, kondicionált levegőjű, tiszta helyiségekben dolgoznak, gyáruk saját klinikával, iskolával és újsággal rendelkezik. A rosztovi példa viszont „túltesz" a moszkvain is: a magyar költő itt gyenge szervezetű ifjúmunkások számára készült éjjeli szanatóriumot láthat, továbbá teniszpályákat a virágos gyárudvaron. S azt, hogy az Azovi-tenger partján fekvő kikötőváros mezőgazdasági gépgyára öt újságot ad ki, az újságírók pedig továbbtanuló munkásokból kerültek ki. Illyés Gyula mindenütt otthon van a szovjet földön, de leginkább a paraszti környezetben. A gazda szemével nézi a szovjetoroszországi búzatáblákat* a mezőgazdasági termelés korszerűsítését, a sztyeppe feltört ugarföldjét, a traktorokat és a kombájnokat: érezhető, mennyire köze van mindahhoz, ami az orosz vagy ukrán mezőgazdaságban történik. Szinte önfeledt örömmel számol be arról, hogy a száztízezer hektáros zernográdi állami gazdaságnak saját főiskolája van, ahol negyvennégy tanár tanít; továbbá mozija, színháza, hatvanöt ágyas kórháza, gyermekkertje, bölcsődéje, a gazdaságban dolgozók munkaideje napi nyolc óra, és emeletes, központi fűtéses házakban laknak. Minderről pedig egy olyan társadalmat tudósít, ahol a feudalizmus megannyi kötöttségét sem takarították el, ahol nincs földje a parasztnak, nagybirtokon, grófi uradalmakban kényszerül dolgozni az agrárnépesség túlnyomó része, s csendőrütleg a válasz annak, aki sorsa ellen szót emel. Tegyük hozzá: alig egy évvel vagyunk a költő Puszták népe című szociográfiájának, a magyar társadalomrajz e remekművének születése előtt! A Szovjetunióban látottak s az odahaza tapasztaltak kiáltó kontrasztja is nyilván közrejátszott ez alkotás lázító indulatának, keserű tényfeltárásának, metsző tárgyilagosságának genezisében. A nagy változások kis dolgokban tűnnek elénk leginkább. Illyés mestere annak, hogy e kis dolgokban rejlő nagyságot felvillantsa. Bemutat például egy jakut fiút, aki valaha írástudatlan volt, s most vele franciául társalog; egy szovjet tábornokot, aki éjszaka cigarettát kér tőle a moszkvai utcán; egy huszonhárom esztendős, lobogó hajú főszerkesztőt, aki a huszonhárom esztendő teljes öntudatával vitatkozik vele a politika kérdéseiről; egy őrnagyot, aki szolgálat után egyazon asztalnál poharazgat közlegényeivel. S az irodalom, a „legszentebb" költészet? Elismerő méltatása ezúttal az irónia finom burkán szűrődik át: a Szovjetunióban szerinte mindenki ír, de könyvet kapni alig lehet, mert elkapkodják; az olvasók a könyveket éppúgy megvitatják, mint a kormány intézkedéseit. Summázat: „Az írók nem tudnak eleget írni, az állam nem győz eleget kiadni". Félreértés ne essék: Illyéstől merőben távol áll az, hogy valaminő „propagandát" űzzön a szovjet eredmények mellett. Sőt: előszeretettel néz szembe azokkal a problémakörökkel, amelyeket a burzsoá hírverés akkortájt állandóan napirenden tartott: a vallás és a szerelem, a bíráskodás és a kolhozosítás, az irodalom szabadsága és a párttisztítás kérdéseivel. S köntörfalazás nélkül