Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)
így három oldalról: Köszler Lipót, Réti Márk és Fóti Antal élete, sorsa felől kiindulva átfonják, átjárják a világháborút megelőző évek egész társadalmát. Köszler Lipót révén bepillantást nyerünk a felső tízezer, a közép- és kisuzsorások világába. Fóti Antal története elvezet a gyárak életébe, a munkásmozgalomba. Réti Márk felbomló családja pedig, ahol az idősebb fiú megtagadja a kispolgári létforma nyűgeit, további kitekintést kínál a forradalmasodé értelmiség eszméi, törekvései felé. Az Aranyásók társadalomképe ennek következtében jóval széthúzottabb és differenciáltabb, mint a Ficzek úré. Fóti Antal története kapcsán a korábbiaknál részletezőbb képet kapunk a századforduló gyári munkásságának életéből, a szakszervezetek tevékenységéről. Réti Márk fia, Endre már kapcsolatba kerül az útjait kereső avantgarde-dal és az egyetemi hallgatók Galilei-körével. Az erőteljes, expresszív erővel megformált alakok határozottabb kontúrokban érzékeltetik a kor társadalmi és szellemi erőinek szembenállását, egymásbafeszülését, így mozgásának dinamikáját is. Hidas és Barta műveinek párhuzama azonban nemcsak a társadalomrajz és a regényszerkezet szempontjából tanulságos. Az egybevetés a két író stílusbeli különbségét is jól érzékelteti. Hidas Antal emberábrázolásában több a szín, megjelenítése nem nélkülözi a humort sem, ami helyenként vaskos naturalizmusba csap át. Barta Sándor tollában viszont a vibráló érzékenység dominál, vonásaiból nem egyszer kiérezni az indulatot is; rajza, olykor rideg, groteszkbe hajló. A Ficzek úr hangvétele több helyütt Karikás Frigyes novelláira emlékeztet, amelyekben a nép humora, egészséges valóságlátása, közvetlensége dominál. Az Aranyásók stílusát, vonalvezetését az expresszionizmusig vezethetjük vissza, de már inkább csak gesztusaiban, látásmódjában, amelyben viszont elég sok az intellektuális elem. Minden eddigitől eltérő Illés Béla Kárpáti rapszódiajának 29 hangvétele, de egész szerkezete is. A cím hűen jellemez: a rapszódia emelkedettséget, magas hőfokú lirizmust jelez, de ugyanakkor kötetlenséget, szabadon csapongó fantáziát is, „szabálytalan" beskatulyázhatatlanságot. Mert igaz ugyan, hogy Illés prózájának alapegységei az anekdotára redukálhatok. Maga az író is többször hangsúlyozta rokonságát, szimpátiáját a mikszáthi anekdotizmussal, a valóságot megszépítő, csak az érdekeset kiemelő, kedélyes előadású kifejezésmóddal. S volt is alkotómunkásságában egy korábbi szakasz, amikor az anekdota az ellentmondások lekerekítését, a kényes kérdések megkerülését szolgálta kezében. De az anekdota már Mikszáth alkotómunkásságában sem mindig a kuriózumok hajhászását és a szorongató helyzetek, válságok elleplezését szolgálta. Ellenkezőleg: a lényeg, az igazság váratlan, meghökkentő kitapintását. S Illés Béla az anekdotának a különöshöz, a rendkívülihöz, a szokatlanhoz való vonzódását —- ebben az irányban fejlesztette tovább. Konok, új világnézeti töltéssel, de ezen új világnézet igazának, megfellebbezhetetlenségének a nyugalmával és derűjével. S ebbe a derűbe nemcsak az eszmék igaza játszott bele, átszőtte azt a honvágynak az a fájdalmas szépsége is, amit a hazától és az ifjúságtól elválasztó negyedszázad alakított ki az íróban. A Kárpáti rapszódia a tudásnak és az érzelmeknek ebben a prizmájában jeleníti meg az író gyermek- és ifjúkorát. Igaz, 29 B. Mjuieiii: KapnaTCKaa pancoflMH. MocKBa 1941, COBCTCKHH micaTejib. 456 p. — Magyarul először Új bor, Erdei emberek, Zsatkovics Gergely királysága (1945) címmel. Azóta számos kiadást ért meg.
