Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)
zise. Koncepciójának középpontjában változatlanul a nagy történelmi mozgások irodalmi illusztrációja áll. Az élet természetességének a megjelenítéséig nem mindig tud eljutni, különösen emberábrázolásának szegényessége, helyenkénti sematizmusa miatt. S szerkezete is egyenetlen, a megjelenítés különböző módszereit az írónak nem sikerült egységes stílussá ötvözni, még a montázstechnika ügyes alkalmazása mellett sem. * * * A Szovjetunióban élt írói emigráció kiteljesedéséhez, így Illés Béla írásművészetének további gyarapodásához is, még további tapasztalatok, ösztönzések voltak szükségesek. Ezek sorában döntő jelentősége volt a proletárírók szervezetét feloszlató párthatározatnak, amely az írók figyelmét az alkotómunka felé irányította, s azt a szemléletet képviselte, hogy az író műveivel politizáljon, méghozzá jól megírt, művészi színvonalú alkotásokkal. Ezt a végkövetkeztetést tükrözték a párthatározatot követő viták, amelyek az elmélet síkján is kísérletet tettek a szocialista irodalom alkotómódszerének a meghatározására. 13 A határozat és a viták idejében jöttek, mert a RAPP magyar szekciójában a húszas és harmincas évek fordulóján eluralkodott a szektás gondolkodás, amely lebecsülte az irodalmi munka művészi oldalát, s indokolatlanul túlértékelte az emigrációban élők addigi írásainak jelentőségét. A szekció által 1931ben elfogadott, A magyar proletárirodalom plattjormtervezete című dokumentum 14 pl. lebecsülte a magyarországi szocialista irodalom egészét, s egyes, kiemelkedően fontos képviselőiről pedig egyenesen megbélyegzően nyilatkozott. A szekció tagjai szinte valamennyi kritikai írásaikban túlhangsúlyozták a politikumot, a művek értékét kizárólag azon mérték: milyen azok közvetlen, napipolitikai hatása. A művészi minőség kérdése háttérbe szorult, vagy egyáltalán fel sem vetődött. Az emigrációban élő írók gondolkodásában lassan ért meg a fordulat. 1933ban jelenik meg az első olyan dokumentum, Mire tanít bennünket a szovjet írók plénuma címmel, 1 " 1 amely már reálisabb önszemléletről, az alkotói munka nagyobb megbecsüléséről tanúskodik, s amely félreérthetetlenül kimondja: a politikailag helyes, sőt kifogástalan mondanivaló — önmagában még nem művészet: az irodalmi alkotás e politikai mondanivalót csak akkor képes közvetíteni, ha megformálásában magas művészi színvonalon áll. 16 E „tételeket" a szovjet irodalom valósága is alátámasztotta. A volt proletárírók legjobbjai, így F. I. Panfjorov, A. Sz. Szerafimovics, A. A. Fagyejev, vagy a már említett M. A. Solohov elsősorban műveikkel kívántak hatni. S e müvek hatását a magyar írók is tapasztalhatták, hiszen A. A. Fagyejev Tizen13 Az egykorú irodalmi élet és irodalompolitika dokumentumait 1. a Helikon, 1965. 2. sz. 14 A magyar proletárirodalom plattformatervezete. Sarló és Kalapács, 1931. 6. sz. 50—56. 1. 15 Mire tanít bennünket a szovjet írók plénuma. Sarló és Kalapács, 1933. 2. sz. 33—37. 1. 16 A RAPP magyar szekciójának tevékenységéről, értékeléséről 1. Botka Ferenc: A Sarló és Kalapács 1929—1937. In: „Jöjj el, szabadság!" Bp. 1967. 250—302. 1.
