Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Csaplár Ferenc: Kassák és az „új magyar regény" (1928—1933)

kás lép színre. Majd munka nélkül marad. Végigjárja a munkanélküli-sors jellegzetes állomásait: a tétlenséget, a céltalan csavargást, a kocsmázást, a munkaközvetítőben való várakozást, a levesosztóban való étkezést, az éhezést, a lerongyolódást, a barakkban való éjszakázást. Fokról-fokra elveszt'i önbizalmát és önérzetét, kedvetlenné és elkeseredetté válik, kiég, megöregszik és elpusztul. Kassák a lecsúszást Tóni emberi kapcsolatainak fokozatos megváltoztatásával is jelzi. Tóninak, míg dolgozhatott', szép menyasszonya, megbízható barátja, jóindulatú házigazdája van, ismerősei szerencsés embernek tartják. Mikor azonban elveszti munkáját, jövendőbeli anyósa kinézi és eltanácsolja, menyasszonya elhagyja, szállásadói az utcára teszik, legjobb barátja elszakad tőle, az utcai járókelők alamizsnát vetnek neki, barakktársa pedig veszni hagyja. Kassák a korabeli regény- és filmgiccsek által sugallt' illúziók megcáfolása céljából felvillantja és hamarosan el is veti az úrrá válás lehetőségét. Tónit férjül véteti egy gazdag vénlánnyal, ám sorsának ezt a fordulását mindvégig mint megalázó jólétet, mint kitartott'ságot ábrázolja, s Tónit visszavezeti eredeti környezetébe. A másik főhős, Takaros Pál mindvégig dolgozhat. A regény második részében egy családi verekedés halálos áldozataként eltűnik a mű világából. Tóni munkanélkülivé válása után új szereplők és embercsoportok lépnek színre. Közülük a köpködőben várakozó munkanélküli asztalosok eljutnak a sztrájktörésig, a kocsmában ülő munkanélküliek az anarchisztikus nézetek hirdetéséig, a szocialista agitátor Krámer pedig a kizsákmányolás fokozásával kapcsolatos tevékenység vállalásáig. Kassák a munkanélküliként szerepeltetett hősök és embercsoportok sorsának alakításával vitába szállt azzal a munkásmozgalmon belül régóta hangoztatott tévhittel, hogy a nyomor a munkásmozgalom szövetségese, hogy a munkanélküliség szükségszerűen forradalmi helyzet létrejöttét eredményezi. Rámutatott arra, hogy a munkanélküliség bizonyos körülmények hiánya esetén a munkásmozgalom erejének meggyengüléséhez, a munkásosztály csoportjai közötti ellentétek kiéleződéséhez s káros tendenciák felerősödéséhez vezet. Felvetette a társadalmi felelősség kérdését is. A regény egyik fejezetében felvillantja a bankár, az üzér, a polgári lapszerkesztő és a tanácskozó miniszterek karikírozott alakját, mégpedig oly módon, hogy a kizsákmányoló osztály jellegzetes alakjairól készített képeket filmszerű vágásokkal összekapcsolja az elnyomott osztályok helyzetét érzékeltető pillanatképekkel. A regény cselekményébe leírás, valamint a Népszava és az Üj Nemzedék cikkeinek, tudósításainak közlésével beépítette az 1930 augusztus 20-i Szent István ünnepet és az 1930. szeptember 1-i tüntetést. Ezzel a helyzetelemzést közvetlen módon is az akkori magyarországi viszonyokra vonatkoztatta. A nemzetközi helyzet bemutatására szükségmegoldást alkalmazott. A regény egyik fejezetében a munkanélküliségről szóló munkásleveleket közöl, mégpedig oly módon, hogy ezek mint Tóni olvasmányai szerepelnek. Kassák a regényhősök cselekedeteivel a munkásosztálynak a munkanélküliséggel kapcsolatos magatartásformáit ábrázolja. Tóni a munkásmozgalom újabb akcióitól való távolmaradásával a megadást és a belenyugvást testesíti meg, Kerekes Jóska a röpcédulák terjesztésével, az ifjúmunkás-csoport az utcára vonulással és tüntetéssel, Krámer és Schöner az 1930. szeptember 1-i eseményekben való részvétellel pedig a valóság megváltoztatására irányuló tevékenységet. Kassák a regényben fölvillantja a forradalmi megoldás szükségességének gondolatát. A regény több pontján a hősök szájába adott nosztalgikus megjegyzések formájában az első magyar proletárdiktatúrára és a Szovjetunió