Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Csaplár Ferenc: Kassák és az „új magyar regény" (1928—1933)

lizálódás mélypontján elvezeti a szocialista mozgalomba, s ettől kezdve mint a proletársors visszahúzó erőivel szembefordulni tudó regényhőst szerepelteti. Károlyon kívül egy Varga nevű szocialista munkást is belehelyez a munkanélküliség megpróbáltatásai közé. ám visszatartja a demoralizálódástól, s továbbra is a társadalom átalakításáért folytatott küzdelem résztvevőjeként és egyik irányítójaként szerepelteti. Kassák ezeket a gondolatokat a regénybe szőtt elmélkedésekkel, valamint a szereplők egy részének szócsőszerű beszéltetésével a fogalmi közlés szintjén is kifejezi. Az egyik munkaábrázolás után polemikus hangú, személyes élményekkel tűzdelt fejtegetést közöl a munkáról és a munkát végző emberről, saját magának a munkásosztállyal való kapcsolatáról, a proletariátus történelmi hivatásáról, s megfogalmazza írói programját. Az egyik környezetleírás folytatásaként szól a proletariátust sújtó kizsákmányolásról és terrorról. A mű nyelvi anyagában az ábrázolás és kifejezés eszközeinek gazdagítására, a szemléletesség fokozására az avantgárdé stíluseszközeit is felhasználja. Az öreg harmonikásnak a társadalomformálás és az anyagi jólét iránti vágyakozását szürrealista ihletésű képsorral fejezi ki. „Azt mondanám — gondolja az öreg harmonikás —: tisztelt uraim és hölgyeim, önök türelmesen koplaltak évezredekig és tetves odúkban laktak emberemlékezet óta s íme elérkezett az idő, mikor a gyerek szüli meg az anyját s a ház kiröpül az ablakon, a szegényeknek pedig megparancsoltatik, hogy reggelire aranyórákat, délre aranysarkantyúkat, estére pedig arany karosgyertyat'artókat kell enniök." A külváros jellegzetes hangjelenségeit néhány alkalommal expresszionista színezetű látomásokká átalakítva ábrázolja. „A karmeliták templomában föllobogott a hatórai harangszó" — írja, majd a külváros hajnali ébredésének rajzát a következő képpel zárja: „aztán megint őrjítő kitartással fölbődültek a gyárak szirénái s ezekből a hangokból láthatatlan horgonyok nyúltak be a tömeg közé, szétzilálták és egyenkint és nehézkes csoportokban behúzták őket a gyárak és műhelyek kapuin." A jellemek megformálását a tételdemonstráló ábrázolás jellemzi. Azoknak a szereplőknek az életét, akiket Kassák elvezet a munkásmozgalomba, elborítják a szocialista mozgalom tevékenységével kapcsolatos problémák és programok. Beszédükkel teóriák kinyilatkoztatói, sorsukkal tételek illusztrációi. Kassák a suszter esetében ironikusan maga is szóvá teszi ezt. Űgy beszél — mondja róla — „mintha ezeken az agitációs kérdéseken kívül semmi egyéb komoly kérdés nem lenne a világon". A jellemekben végbemenő változásoknak nem a folyamatát, hanem az eredményeit ábrázolja. A szőke lány például a demoralizálódás mélypontja után a következő találkozáskor mint a szocialista mozgalom öntudatos tagja, a szocialista agitátor suszter pedig mint buzgó tolsztojánus lép elő. A regénybe beleszőtt fejtegetésekben költői erejű és banális szintű képek váltakoznak egymással. Ugyanakkor a környezetről, a proletársors jellegzetes helyzeteiről készített rajz plasztikus. A Pál és Sanyi közötti halálos párbaj, az öntödében folyó munka, a külvárosi hajnal, a bérkaszárnyában folyó élet, a tűzvész és a házbérsztrájk ábrázolása írói remeklés. Kassák a Marika énekelj! (1929) című regényében a korbeli magyar parasztsors legjellemzőbb mozzanatainak, a látástól vakulásig folytatott munkának, az állandó létbizonytalanságnak, a testi és szellemi megnyomorodásnak, a kocsmázásnak, a földéhségnek, a falusi hétköznapok és ünnepnapok meg-