Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Felvillanó arcok a harmincas évekből - Czére Béla: Egy önmegvalósítási folyamat első állomása (Gelléri Andor Endre pályakezdő novelláinak motívumrendszere)
jelenközeliségét jelző kényszerű megoldás, a fiktív térbe helyezett cselekmény allegorikus burka tulajdonképpen; a dokumentáris eszközökkel dolgozó, de ugyanakkor mégis jellegzetesen gelléris színekkel szövődő a B című írás pedig egyértelműen a harmincas évek magyar valóságát megdöbbentő őszinteséggel feltáró nagy szociográfiai művek sodrában született'. De érdemes az azonosuló lírát őrző, markánsan realista helyzetjelentéseinek olyan kiváló darabjaira is gondolnunk, mint a Ház a telepen című novella vagy a drámai-balladai szerkezetű műveinek egész sorára (A csákányos, Facipő, Kőművesek, Kikötő). Ugyanakkor a vaskos életöröm és humor palettájából is ez a megszüntetve őrző realizmus keveri ki a leggazdagabb, legerőteljesebb színeket: A szállítóknál, a Szomjas inasok, A szakácsnő kegyében, a Birkózó mészárosok című novellákban és a Pirók-ciklus számos darabjában, A szerelmes ágyfestőben, a Barna sörben, és a Pirók üvegkalapáccsal című elbeszélésben. 2 A húszas évek szimbolikus novellái elsősorban motívumrendszerükkel és képalkotásukkal, a korai expresszionista írások viszont mindenekelőtt drámaiságukkal készítik elő Gelléri későbbi zártabb, feszesebb szerkezetű realista novelláit. (Az Élet a már jellemzett nagymosodai világ infernojában, az őrület expresszionista képsoraival jeleníti meg a társadalmilag, lélektanilag egyaránt motivált tragédia halálélményét, a Menekülés expresszionista víziói viszont a babonás népi képzeletvilágból nőnek ki, a halálfélelem és a halállal való küzdelem lidérces látomását tükrözik. A Messzeség című novellának az élet-halál konfliktust magyarázó lényeges funkcióját már említettem.) De mint ahogy az indulás időszakában is együtt jelentkezik — egyes novellákban szinte elválaszthatatlan — a szimbolista és az expresszionista, sőt a szürrealista képalkotás (lásd az Álmok kaszálása és a Füst című novellákat), a későbbi, még jelentősebb novellaírói periódusban sem lehet egymást váltó művészi „korszakokról" beszélni. A gondolati, tematikai szférák semmiképp sem kronológiai alapon jellemezhetők és választhatók el, a művészi hangvétel, hangnem jellege és a stiláris, kompozíciós törekvések viszont mint a novellatípusokat kialakító — rendkívül fontos — tényezők szerepelnek. 2 A Piró/c-ciklust említve természetszerűleg nem soroltam fel azokat a novellákat, amelyek már vagy a tragikogroteszk műfajában (Pirók) vagy az egyszerre játékos és szorongató hallucináció groteszk hangján szólalnak meg (Rémítő éj), a háború expresszionista víziójának képsorait jelenítik meg (Volhinia) és a ciklust záró búcsú elégikus hangulatát is felidézik (A háló).
