Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Felvillanó arcok a harmincas évekből - Mikó Krisztina: Egy faun arcképéhez (Hevesi András regényeiről)

MIKÓ KRISZTINA: Egy faun arcképéhez (Hevesi András regényeiről) „Párizs kettéhasadt énem éjszakai felének környezete." „Zsúfolt rendjében mintha az egész háború ut'áni korszak színes zűrzavara halmozódott volna fel, tervek, reménységek, kísérletek és ötletek, szokatlan, meglepő szépségek. Fiatalság pezsgett benne, az egész földrész fiatalsága.''

1 — Halász Gábor határozza meg így a kortárs regény történelmi hátterének összetevőit. Nem véletlen azonban, hogy ez az időszak a nagy összegezések kora is. Feledésbe merültek ugyan már a líra haláláról szóló viták, s Babits európai irodalomtörténete megteremtette „a költészet Európáját"

2

, a tervek, reménységek, kísérletek és ötletek a műfajváltás, a regény „feltámadásának" ok-okozati összefüggéseit világítják meg elsősorban. „ ... az európai kultúra felbomlásának . .. idején, még egyszer, röviden lejegyezni azt, amit elfeledni kezdünk, s palackba dobni az ismeretlen jövendő számára"

3 — ez minden írástudó — tehát minden regényíró — feladata is az újabb világháború előkészítésének éveiben. Űj problémák és programok követik egymást, a járható út keresésének különböző dokumentumaiként. A költészet Európája mellé a regény Európája is felzárkózik, méghozzá elsősorban a korszak kalandregényét teremtve meg. Ez a regénytípus azonban sok szempontból különbözik klasszikus elődjétől: az ott egymást lineárisan követő eseményeket a regényíró alteregójának tekinthető középponti hős tapasztalati összegzésekből következő menekülési kísérlete váltja fel az idegen, tehát elutasítandó valóságélmények elől. A kaland így nem elsősorban az antik epikából „átmentett" vándorlás-motívum újraéledésével jelent egyet, nem „játékos mitológiapótlék"'' csupán, hanem az útkeresés eszközeként miliővariációk sora, mely a vándorlás elsődleges élményszinten meghagyása mellett törvényszerűen adja át a főszerepet a középponti hős indulatigondolati formálódásának, azaz az egymásra rétegződő asszociációk sorának. Az előtérbe állított egyéni tudat törvényszerűen teszi másodlagossá a XIX. századi kritikai realista regény tradíciói alapján megszokott társadalmi körképet, hiszen a főhős napról napra formálódó „közérzete" alapján differenciálódó valóságélmények alakulhatnak csupán „világszemléletté": a felülemelkedés me1 Halász Gábor: Jean Giraudoux. 1944. In: Válogatott írásai, 1959. 759. 1. 2 Hevesi András: Babits Mihály európai irodalomtörténete, Nyugat, 193G. 1. k. 4G2. 1. 3 Babits Mihály: Az európai irodalom története. Nyugat kiad. é. n. 1. k. 14. 1. 4 Szerb Antal: Hétköznapok és csodák. 1935. In: Gondolatok a könyvtárban. 1971. 468—469. 1.