Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Felvillanó arcok a harmincas évekből - Szabolcsi Miklós: Pesti szürrealizmus: Komor András egy novellájáról
SZABOLCSI MIKLÓS: Pesti szürrealizmus: Komor András egy novellájáról Komor András Útleírás című novelláját kevesen ismerik, — első megjelenése óta 1 tudomásom szerint nem látott napvilágot, nem szerepel az 1970-ben kiadott A varázsló című kötetben 2 sem. * * * A cím — Útleírás — maga is képzettársításokat keltő, nagyon is jelentős. A kor az „utazások", a búcsúzások kora — ekkor jelenik meg Fejtő Ferenc Érzelmes utazása, Cs. Szabó László Doveri átkelése, Szerb Antal Utas és holdvilága. És az Önmagához vezető utazásoké: címével is ebbe az összefüggésbe illeszkedik Karinthy Utazás a koponyám körül című munkája. Az utazás, utas — mint elmenekülés az adott világból, mint nosztalgia, mint búcsú — a kor sokszor ismételt szava —, és az „út" a kor értelmiségiéi számára felidézte az indulást Cytherébe, Baudelaire Űtrahívását, éppúgy, mint a „hosszú út", az emigrálás lehetőségét, vagy a Céline-i Utazást az éjszaka mélyébe. De a Komor-novella címe Útleírás, —• azaz egy fokkal tárgyiasabb, hivatalosabb, egy fokkal közelebb az ifjúsági irodalomhoz, Vernéhez és Richard Katzhoz. Útleírás valami objektívebbet, tárgyiasabbat' jelöl. Vagy legalábbis látszólag azt. Látszólagosan komoly, álságosán tárgyilagos, ironikusan lefojtott hangnemű az egész novella. Az első mondat látszólagosan tényközlő, józan és jegyzőkönyvszerű, — csak a sajátos tulajdonnév nyugtalaníthat. A második mondat a „távoli, távoli táj" líraibb lejtésével új dimenziót ad a tényközlésnek, — és az első bekezdésben végig ott ez a kettősség: száraz tényközlés, ismeretterjesztés, — de egyre irreálisabb, egyre furcsább, egyre világonkívülibb dolgokról. Látnivaló: olyan szférában vagyunk, ahol az álombélit, az elképzeltet, a fantáziaszültet pontos tárgyilagossággal kell leírni, tehát képzelt utazás ez, Swift, és persze Karinthy módján, a féktelen fantázia teremtette események, világok józan, higgadt leírása, — a szürrealisták technikája szerint. * Í{S * A novella színei sajátos együttest adnak. „Lila köd" — az első bekezdésben és az utolsó részben, rikító élességgel az élénk sárga a novella végén. S köz1 Szép Szó, 4. k. 2. füzet, 12. sz. 1937. március 127—139. 1. 2 Komor András: A varázsló (regények és elbeszélések). 1970.