Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Kelevéz Ágnes: Gulliver újabb utazásai (Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária, Szathmáry Sándor: Kazohinia)

pontrendszer. A vágyott élet' megvalósíthatatlan, a meglévő pedig elfogadhatatlan és elviselhetetlen. Karinthy ironikus attitűddel mutat rá az ellentmondásra. Faremidóban a háború kérdését állította középpontba Karinthy, a Capilláriában — melyet 1921-ben ír — a férfi és nő viszonyát járja körül. Ebben a tengeralatti, fantasztikus világban — Faremidóval ellentétben, — Karinthy antiutópiát rajzol. Az oihák és bullokok szatirikus torzképei a nő-férfi kapcsolatnak, úgy ahogy Karinthy látja. Capilláriában teljes a nőuralom. Gulliver a regény elején azt vallja, hogy Európában a nők — ellentétben Capilláriával — elnyomottak. Látszólag logikus képet ad a nők kiszolgáltatottságáról, de érvelését saját állításaival cáfolja, hisz az általa látott és bemutatott történelmi összefüggések alapján éppen ellenkező következtetésre kéne jutnia. „Az elnyomatás hosszú századai alatt, (...) a férfiak dolgoztak a nőkért (...) s így kétségbeesett helyzetükben nem maradt számukra egyéb, mint hogy az élet örömeit élvezzék anélkül, hogy annak fáradságaiból kivegyék részüket." — A betű szerinti tartalom, a „kétségbeesett helyzet" — az egész gondolatmenet fényében kimondatlanul kiváltságos helyzetté válik. De nemcsak a nők, hanem a földi férfiak helyzetét is ironikusan látja Karinthy. Az „igazi Férfi", „a Jövő Lovagja", az „Ismeretlen Szerelmese", aki „az egész Fajtát képviseli" — igaz, még ő maga sem tudja, hogy mi az a magasztos cél, amit el akar érni, de „szent hivatásának tekinti, hogy közelebb férkőzzön hozzá". Érzelmektől túlfűtött szavakkal írja le a férfi hivatását — amelyet közben céltalannak tüntet fel — így a szavak patetikussága nevetségessé válik. Az ismeretlen, a sejtett és a vágyott cél, amiről nem is tudni pontosan, hogy micsoda, de feltétlenül el kell érni odáig — Karinthy életművén végigfutó centrális gondolat. A Capillar iában ezt a gondolatát többszörösen nevetségesnek, abszurdnak mutatja. A férfi hivatása, a mindennapi életen túlmutató célok megvalósításának igénye, a bullokok világában is irreális, végtelen módon szánandó és egyszerre komikus. A bullokok újra és újra óriási alapokkal rendelkező tornyok építéséhez fognak, azzal a homályos sejtéssel, hogy elérhetnek valahová, egy más közegbe — ki a levegőre. De amint a tornyok annyira magasak lesznek, hogy lakhatóvá válnak, megjelennek az oihák, kiűzik, megölik az építő bullokokat, s elfoglalják az épületet, mit sem törődve azzal, hogy azok egészen más „magasztos" céllal készültek. A bullokok pedig újra és újra nekilátnak a munkának, anélkül, hogy annak kilátástalanságával, befejezhetetlenségével tisztában lennének. A nők az érzelemnek, a mindennapi érzéki örömöknek élnek, a férfiak pedig az értelmet képviselik, ők az egyéni partikuláris életen túlmutató értékeket keresik és szeretnék megvalósítani. Karinthy—Gulliver ingadozása a férfi és nő pártiság között, a két életforma és szemléletmód közötti ingadozást is jelenti. Opulának, az oihák királynőjének tett szerelmi vallomása nemcsak neki, a „Nőnek" szól, hanem annak az életformának is, amelyet Opula képvisel:. .. „ó, én jól tudom, amit te hirdetsz, anélkül, hogy szólnál: hogy szépség, jóság és igazság egy és ugyanaz." A következő pillanatban — nem fogalmilag, hanem a képek szintjén — Karinthy kétségbe vonja a szerelmi vallomás értékét. Azok a szavak, amelyek feltörtek, felbugyborékoltak Gulliverből — formát kapnak, anyaggá csapódnak le. „Megtörültem a szájam és megnéztem a kezem utána: sár és genny és tajték volt a kezemen." Az Opulának való behódolás olyannyira ellenkezik Gulliver eddigi nézeteivel, szemléletével, hogy Karinthy ezt a vallomást — képekben ítélkezve — undorítónak, megalázónak tünteti fel. Azonban továbbhaladva a regényben, mégis úgy tűnik, hogy Gulliver az oihák életformáját vallja sajátjának. Visszakerülve a földre, undorítónak találja saját nemét, nem akar férfi lenni többé, női ruhákba öltözik, kifesti magát. Azonban itt is