Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Rónay László: Fordulat Babits prózájában (Timár Virgil fia)

állapotot, a kor parancsának felismerését fejezte ki Babits például a Csak a dalra némely gondolattöredékeiben: Gondolj a zengő tengerekre! gondolj a Sorsok iszonyú muzsikájára, szent ereklye csókjára, titkos alkonyú szigetekre, bús-badar ópiumokra, meztelenbe fúlásra, múlás, indulás csengetyűjére, esztelenre, vad valóságra, mely varázs ... Szörnyű dal volt, szörnyű dal! Babitsnak döntő felismerése, hogy a „vad valóság" lehet „varázs" is. Timár Virgil steril életének új fordulatot ad, hogy találkozik valami újjal: „Tímárnak oly különös volt ez az egész helyzet, hogy történik vele valami, hogy köze van másnak életéhez, szenvedéseihez; sohasem hitte, hogy ez még megeshetik; szinte egy kis büszkeséget érzett". A ciszter szerzetes tétova, örvendező döbbenete Babitsé is, aki pályája kezdetén oly gőgösen hárította el magától a tömegeket s a köznapi érzést. A regényre, problematikájára, világszemléletére és megoldási kísérletére nemcsak az első világháború utáni kiábrándulásnak, s az új ideáloknak volt hatása, hanem a neokatolikus irodalmi irányzatnak is, mely ekkor tetőzött először. Kosztolányi bizonyára nem véletlenül figyelmeztetett a regény katolikumára: „Csöndes küzdelme szellemnek és anyagnak — dualista a mély mivoltában katolikus mű —, a rajz éles vonalaival".

4 De hisz végeredményben a neokatolicizmus és az új-realizmus ugyanannak a világérzésnek más és más irányban történő fel- és megoldási kísérletei! A Timár Virgil fiát és a neokatolikus regény első hullámának kiemelkedő alkotásait különben is megkülönbözteti az az erős, ironikus antiklerikalizmus, mely Babits regényét mindvégig áthatja. Ez utóbbi érzés bajai évétől kísérhette Babitsot. Az itteni ciszter gimnáziumban — mely a zirci apátság fennhatósága alá tartozott, s nem véletlen, hogy a sóti, a regénybeli gimnázium ciszter szerzetesei is zirciek — szerezte azokat a tapasztalatokat, melyek meggyőződésévé tették, hogy a ciszter iskola „lélekigázó", hogy az itteni tanárok a „rettenetes notesz" erejére hagyatkoznak, s általában is szót ejt a ciszterek „rideg fegyelemtartási elvei"-ről. A regény bevezető részében, miközben mesteri, élethű portrét rajzol az ebédelő szerzetesekről, részletesen is elmondja véleményét a rendről, melynek Timár Virgil is tagja volt: „A ciszterciták előkelő rend, mondhatnám gőgös rend: nem olyan, mint a mizerikordiánusok vagy a ferencesek. Messze külvárosokban tett beteglátogatás, rosszhírű utcák levegője, rossz szagú lakások piszka, előttük ismeretlen. Könyvek között vagy úri társaságban élnek, a szünidőket külföldi utazással töltik, gazdag földjeik vannak s pincéikben kitűnő boraik. Nyugalom és kényelem vezeti életüket". Sokat adnak ugyan a látszatra: amikor Timár Virgil magához vette Vágner Pistát, a rendtagok úgy vélték, presztízsüket csak emelheti az emberbaráti tett. 4 Kosztolányi D. : i. h.