Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Szegedy-Maszák Mihály: Esti Kornél

sét teszi lehetővé. Az olvasó Mogyoróssy Palinak a részleteket aggályos aprólé­kossággal megfigyelő, de belőlük már képtelen összefüggéseket teremtő szemé­vel látja az utat abból a bérkocsiból, amely a robotban megőrült újságírót be­szállítja a bolondok házába. Miért marad meg Esti Kornél a szánalomnál? 0 maga ad választ erre a kér­désre : „Ne érts félre. Én nem gyűlöltem az embereket. Csak bizonyos szomorú lemon­dással tekintettem rájuk, ... én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és a döghalált." (V/. fe­jezet) Esti Kornél tehát csak látszólag türelemből, valójában elkeseredésből lemondó. Sőt, élete végefelé már a lemondás is csak sajátmagával szemben tanúsított ma­gatartását jellemzi. Nem több annak bevallásánál, hogy nem érte el úti célját: képtelen volt egységes rendezőelvet találni a világban. A kudarc személyes át­élése hitelesíti szavait, amelyekkel szigorúan megvonja egyéni tapasztalatának érvényességi körét, kizárva az általánosítás lehetőségét: „Minthogy magamat úgyse tudom megvigasztalni, eztán másokat vígasztalok meg. Vissza kell adni mindenkinek az életben való hitét." (A patikus meg ö) Az Esti Kornél azt bizonyítja, hogy Kosztolányi az olvasó tudatos megté­vesztői közé tartozik. Látszólag áttetsző jelrendszere valójában ellenállást ta­núsít az olvasóval szemben, a homo aestheticus vallásának hirdetője valójában moralista igénnyel lép föl. Ezt az álcázást az a meggyőződés indokolja, hogy a mű befogadóját tevékenységre kell késztetni, hiszen csak így van értelme az olvasásnak. Mivel az Esti Kornél két arca, humora és tragikuma közül nehéz kiválasztani: melyik a látszat és melyik a való, ez a mű különösen alkalmas az újraolvasásra és az átértelmezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents