Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - Sőtér István: Krúdy és a megállított idő

Arany ugyanígy kiáltott A nagyidai cigányok után, pedig mi volt az a szatíra Alvinczi Eduárd nyírségi látogatásának történetéhez képest! A megyei székvárosba Alvinczi jöttének hírére összegyűl a közbirtokosság, mert híre terjedt, hogy a vendég a magyar középosztályt akarja megmenteni, s ennek érdekében összevásárolja az itteni urak hamisított váltóit. A Nyírségben ugyanis a hamisított váltót tekintik legbiztosabbnak, mert azt lejárta előtt bizonyosan visszaváltják. Micsoda kompánia gyűlik össze az ,,Ájrópa" szálló éttermében, a huszártisztek átengedett asztalánál. A zekéket melegre bélelik a zsebekbe gyömöszölt, hamis váltók, az egyik kurtanemes a felesége eberlaszting cipőjében jött el, és itt van Záporszki, akinek agara van zálogba téve a helybeli takarékba. Eljött Hattyufalvi Etele, aki a nyelves feleségét nyakig földbe szokta ásni a kertben, továbbá a törött lábú Bartelehémi, akit különféle kihágások miatt már többször börtönbe zártak volna ,,ha nem lett volna egyik őse francia származású". Ennél a kompániánál csak a pazonyi úrikaszinó galériája ijesztőbb, a megmentésre váró magyar középosztály olyan képviselőivel, mint Keszi úr, a züllött úriember, aki a hamis váltók összevásárlásában akar ügynökösködni (,,... végeredményben mindenki ügynök a bérces hazában. Egyik úriember lovat árul, a másik úriember házasságközvetítő, a harmadik úriember lenyalt stempliket árul. .. Tessék elhinni, hogy a legnagyobb urak, a képviselők, főrendek és más jeles hazafiak a legügyesebb ügynökök."). A pazonyi kaszinóba illik a mértéktelenül nagy arcú Pthrügyi Pál, akinek szájából Püspökladánytól Miskolcig mindig vasúti restaurantnak a szaga árad. Bénán csüngő bal karja jelképezi a magyar középosztályt, — ahogyan ezt ő maga hirdeti. De ez a középosztály valóban nem érdemli meg, hogy hamis váltóit összevásárolják, és Alvinczi méltán kérdezheti: „Hát ez volna az a magyar középosztály, amelyet én megmenteni akarok? ... Hol vannak azok a férfiak, akiknek egykor sírkövére majd azt fogják vésni: Minden elveszett, csak a becsület maradt meg" — „Azok, kérem, régen Amerikába szöktek!" — hangzik a züllött úriember felvilágosítása. Alvinczi kérdését feltette Jókai és Mikszáth is, de különösen az előbbinél ezt nem mindig akarják meghallani. Krúdy a pazonyi kaszinó tagjaival nyomósítja kérdését, hogy az meghallatlan ne maradjon. Alvinczi ismételt kiszólása — „Valakit elvisz az ördög!" — inkább jóslat, mint fenyegetés, azaz olyasminek jóslata, ami a megállt magyar történelemben már jó ideje bekövetkezett. Krúdy akkor vált igazán nagy íróvá, amikor otthagyta ábrándvilágát, és fölismerte, hogy az embernek is, és az írónak különösen, legnagyobb felelőssége az idő, mert az életet, melyet megélünk, vagy bemutatunk, az dönti el, hogy az idővel mi módon bánunk, illetve íróilag mit teszünk vele. Krúdy megállított idejéből kitekintve felfoghatókká válnak az élet olyan mélységei, melyekre soha sem eszméltet rá az álom. Ebben a megállított időben találhatott csak Krúdy arra a békére és boldogságra, melyre éppúgy vágyott, mint a kora, — s melyet éppen ezért nekünk is segít megtalálnunk.