Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Kovalovszky Miklós: Ady költészetének nyelvi rétegei

a) eleve-elrendelés, evangélista, faragott kép, farizeus, frigy-láda, golgota, gyehenna, hegyibeszéd, özönvíz, próféta, tűzszekér, úrasztali kenyér, úrvacsora, ámen, (h)alleluja, hozsánna; — lángpallosú angyal, Jerikó-falak, zöld ágat hozzon, hét kövér esztendő, sisera-had, sóbálvánnyá lettem, Mosom kezeimet; Vegyétek és egyétek; szent Színed előtt; Tebenned bíztunk ... ; Lehull a porba, amelyből vétetett; Hitedet megőrzéd, s megharcoltad harcod; Uram, bocsásd el bús szolgádat. b) Bibliai nevek, többnyire jelképes értelemben: Ararát, Bábel, Babylon, Dávid, Góliát, Lóth stb. — Gyakoriak a bibliai utalású verscímek: Absolon boldog szégyene, A nagy Cethalhoz, A Sion-hegy alatt, A szűz Pilátus, Ádám hol vagy?, Ésaiás könyvének margójára, Júdás és Jézus, Kain megölte Ábelt, Lábán hívása, Lázár a palota előtt, Mária és Veronika, örvendezz, ifjú, ifjúságodban, Ruth és Delila. Gyakran használja azonban Ady a katolicizmus jellegzetes szavait és kifejezéseit is. Ezekkel katolikus iskolákban töltött diákéveiben ismerkedett meg, s élénk gyermeki képzeletére termékenyítőén hatott a misztikus szellemiség és a szertartások színes látványa. Erre utalnak a következő példák: Isten báránya, Szűz Mária, zsolozsma, circumdederunt, dies irae, ite, missa est, konfiteor, meaculpázok, penitencia, Regina Vitae, roráte, stáció, áldott az asszonyok között, szabadíts meg a gonosztól. 4. Szorosan véve nem archaizmusok a klasszikus görög-latin szavak, nevekés utalások, de az antikvitást idéző hangulatuk bizonyos múlttávlatot, mítosz-légkört vagy meseszínezetet ad azoknak a verseknek, amelyekben előfordulnak, sokszor egészen modern témájú és hangulatú mondanivalóval kapcsolatban, minden konkrét antik vagy klasszikus vonatkozástól függetlenül. Adynak kedves gimnáziumi tárgya volt a görög és a latin, büszke is volt tudására. Nyilván diákkori emlékeinek hatása, hogy — főként korábbi költészetében — sűrűn él klasszikus tanulmányaiból merített stíluseszközökkel. Különösen feltűnő a görög mitológiát és történelmet idéző szavak, nevek nagy száma. Szeretett görögtanára és mestere, Kincs Gyula iránti vonzalmának és ragaszkodásának közvetett nyoma ez is. Néhány példa: faun, hetérák, helóta, nimfák, szatír, evőé, thalatta; — Apollo, Augiász vén óla, Főbusz, Herkules, Homérosz, Léda, Niobé, Pán, Phryné, Prométheusz, Solon, Thaisz, Ulisses, Zeusz; Hádesz, Hellász stb. — A római világra kevesebb utalást talállunk: imperátor, légió, patrícius, tóga; Antoniusz, Catallus, Cézár, Lesbia, Néró, Remus; Szent Liber atyám (verscím) ; Falernum stb. 5. Bizonyos tekintetben szintén a régiesítés stíluseszközeihez tartoznak, illetve rokonok velük a történelmi vonatkozású szavak, nevek, utalások. Ezek a nem közvetlenül múlt-témájú vagy a stilizáltán régies versektől függetlenül is bizonyos korhangulatot sugallnak, történelmi hátteret éreztetnek vagy sejtetnek. Legnagyobb részük magyar vonatkozású. Pl. Tuhutum-hágta hegyek, Botond-bárd, Bizánc-kapu, Lehelnek kürtje, aranybullás magyar kor, új, kan Báthori Erzsébet, Libertas-zászló, győri, híres insurgensek, új huszár Lenkey; király sem küldött véres kardot; Volt Kálmán királyunk / S boszorkányok hány év múlva / Hagyják el az öreg házat? — Egy-két ókori és francia utalás: Dárius kincse, krőzusságom, Xerxes gyáva népe; Égalité Fülöp, Jacques Bonhomme. 6. Már Laczkó Géza kiemeli Ady nyelvének és stílusának azt a vonását, hogy a hétköznapi nyelv szavait, kifejezéseit szinte kihívó bátorsággal foglalja bele verseibe: ,,A mindennapi élet szavai az ő kezében visszanyerik