Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál
végül a Margitszigetre került, már olyan merev, lélektelen és semmitmondó, mint sort alkotó egykorú társai, hogy csak az erősen irányult kritikusi ízlés nevezhette „ifjú, erőteljes, harcrakész" szobornak. Ez az Ady csak ifjú. Aki alkotta, elfeledte mind a személy, mind pedig műve élményét. Megfelelt a megrendelő várakozásának, a kritikának, amely csak azt vetette szemére, hogy a szektáriánus forradalmár-felfogás kedvéért „nyakkendőtlenítette" a költőt: „Jeles szobrászművészünknek kár volt a történelmi hitelesség rovására . . . megfosztani a XX. század legnagyobb magyar költőjét egyik jogos, kedvelt személyi tulajdonától. . .". Iü9 Mi úgy érezzük, még nagyobb kár volt Ady Endrét szobrában megfosztani személyiségétől és művétől. Az Adytól — érzésünk szerint — egyre távolodó Csorba-mű végpontján áll a 41 esztendős késéssel felavatott első budapesti Ady-szobor. Ezt a pályázatot előbb (1953-ban) Várady Sándor nyerte, 170 majd 1959-ben, hirtelen elhatározással, Csorba Gézának az 53 szobrász 77 pályaműve előtt, 1951-ben fővárosi megbízásra készített szobrát állították a Liszt Ferenc térre. 171 „Ömlött, vonaglott az agyag, de végül is — szoborrá merevedett, pedig mintha menni akarna az, akit ábrázol..." — írta Hidas Antal a leleplezéskor. 172 Ezt a művet csodálni, szeretni szinte közhelyszámba megy azóta is. Egyetlen kritikus bírálta meg, bár akkor még nem Budapest annyira várt, olyan nehezen létrejött Ady-szobrát, amelynek talapzata fél évtizedig üresen állt. 173 Kovács Gyula a VI. nemzeti kiállításon együtt látta e mű tervét Ferenczy Béni Petőfijével és Medgyessy Ferenc Móriczával. E két autentikus ábrázolás mellett Csorba ugyan éppen mozdulatában eltalált munkája hatástalanná vált. „Csorba Géza romantikus Ady-szobra már kevésbé elégíti ki a szemlélőt. . . magát szerető önölelésével". 17/l A megvalósult mű a tervhez képest is romlott. Ügy érezzük, hogy lekerekített, ellapult formái kőbe kívánkoznának, így, bronzban nem közvetít lendületet, s az anyag, forma, felület izgalmát sem. Az ehhez a szoborhoz tartozó Csorba-mese már olyan ötlettelen, hogy sajnos, igaznak tűnik. A szobrásznak külső élményt kellett keresnie, mert a belső kép hiányzott: „A filmgyárban tanulmányoztam..., hogyan veti meg lábát a viharban valóságban élő ember. Egy modellt Ady felleghaj tójába burkoltak, s azután megindították a szélkavaró gépet, hogy láthassam, amit képzeltem". 1 ' 0 Sajnos, mi sem láthatunk többet, mint modellt a szélkavaró gép viharában. Krúdyval ma is kérdezhetjük 1918-ra gondolva: „Vajon hol áll e forradalomnak majd szobra, s ki lesz a költője? . .. Szétnézek a hóba borult Budapesten. Hol áll majd vajon Ady fáradt szobra?" 170 íoo Nagy Tibor: A Művész-sétány Ady-szobra. Szabad Művészet 1952. dec, 12. sz. 584. 1. 170 L. A budapesti Ady-szobor. Béke és Szabadság 1953. júl. 22. 30. sz. 19. 1. 171 L. [Dutka Mária] -a. -a.: Ös Napkelet nem ilyennek álmodta. Az Ady-pályázat 77 szobra. Magyar Nemzet 1959. jan. 25. 22. sz. 8. 1. 172 Hidas Antal: Átlapozzuk a telet. Kortárs 1960. márc., 3. sz. 435. 1. 173 L. „Ady Endre szobrát készíti Váradi Sándor szobrászművész. A szobor talapzatát már felállították a Liszt Ferenc téren". Művelt Nép 1955. márc. 27. 13. sz. 8. 1. 174 Kovács Gyula: Költők és szobrok. Művelt Nép 1956. febr. 5. 6. sz. 5. 1. 175 L[engyel] I[stván]: Költő a viharban. Csorba Géza szobrászművész pályadíjnyertes Ady-emlékművének keletkezéséről. Népszabadság 1959. jan. 22. 18. sz. 4. 1. 176 Krúdy Gyula: A szomorú Ady. Déli Hírlap 1918. nov. 22. 263. sz. 4. 1.
