Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
maga elé, az elidegenedett viszonyok béklyóit kívánja lerázni. Ennek a szabadságnak, az emberi teljesség szabad kibontakoztatásának azonban messzemenően objektív társadalmi előfeltételei vannak. Ezek pedig legnagyobbrészt nincsenek meg a korabeli valóság adottságai sorában. így a lázadás jórészt szubjektív utakon kényszerül kiélni magát. Az életnek az adott viszonyokból fakadó töredezettségével szembeszálló teljesség-élmény, amely a Minden-Titkok átélésének lírai gesztusaiban valósult meg, és amihez lényegéből fakadó természetességgel kapcsolódott a kozmikus egyetemességre utaló többi szimbolikus fogalom, szükségképpen nem szabadulhatott meg az ember-idegenségtől és a szorongást keltő titokzatosságtól. Örökölték és magasabb szinten kifejezték ezek a fogalmak mindazokat a gyötrő ellentmondásokat, amelyek fölébe kerülésének szándékával a költő beépítette őket művészi formaelemekként alkotásaiba és világképébe. A fölülkerekedésért folytatott harc az egész köteten végigvonuló dinamikájának érzékletessé tételében értékes művészi és világnézetbeli vívmányt képviselnek. Másként, nagyobb távlatokkal lehetett lázadni az emberi életet földaraboló társadalmi adottságok ellen a Minden és a Titok élményének lobogója alatt, mégha a teljesség és a végtelenség élménye gyakran az emberi cselekvés hiábavalóságát vagy lehetetlenségét sugallta is, mint az elidegenült viszonyok közvetlen áldozatának, az atomizált énnek pozíciójából. Roppantul kitágította az Ady-líra horizontjait ezeknek a fogalmaknak élményszerű beépülése a versek világába. Amikor azonban a költő útja egy szakaszának, a „Titok-korszaknak" problémáit egy statikus önportréban kívánja megörökíteni a segítségükkel, a fogalmak termékenynek bizonyuló ellentmondásosságából csak ellentmondásosságuk marad vissza. Absztrakt voltuk ellenáll a művészi formálásnak. Előtérbe állítják mindazokat a problematikus világnézeti kérdéseket, amelyek rányomják a bélyegüket Ady fejlődésének erre a szakaszára. Ezek közül néhányat tanulmányunk csak jelezni tudott. Részletesen tárgyalja viszont őket Király István az általa kétmeggyőződésű forradalmiság időszakának nevezett évek átfogó problémáinak és verstermésének elemzésekor, 38 IV. 1912 utolsó heteiben, úgyszintén Érmindszenten fog hozzá Ady, hogy sajtó alá rendezés végett összegyűjtse a legutóbbi kötete, az év januárjában megjelent A menekülő Élet kiadása óta a lapokban közreadott verseit. 39 Az ezekből összeálló verseskönyv, A magunk szerelme csak a következő év márciusának végén hagyta el a sajtót, ez azonban késedelemnek számított az eredeti szándékhoz képest. Ady már az év elején ki szerette volna hozni a kötetet. Erről egy rövid híradás tanúskodik a Nyugat 1913. évi első számának 80. oldalán: „Ady Endrének januárban két új verseskönyve fog megjelenni: A magunk szerelme s Margita élni akar címekkel." Ez azt jelenti, hogy az új kötetnek az eredeti terv szerint nagyjából a naptári év verstermését kellett volna felölelnie. Ügy, ahogyan azt a megelőző és a rákövetkező Ady-kötet tette. Még az év vége előtt íródik meg a kötet prológusa, és a címadó vers is az év utolsó napjainak terméséből kerül ki. Mind a kettőt a Nyugat 1913. január 1-i száma közölte. Valamilyen okból azon33 Elsősorban A leküzdött magány: a küldetéses ember, valamint Az eltévesztett küldetés: Ady Endre istenkeresése c. fejezetekben. L. Király István: i. m. II. 282—446. 1. 39 L. Bölöni Györgynéhez 1912. december 19-én írt levelét. Ady Endre válogatott levelei. 391. 1.
