Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Jemnitz János: Ady és Jaures

nem a múltját szeretik, hanem a jövőjét... Íme az új hazafiasság: az emberi, a populáris, a szociális hazafiasság. A XX. század emberéhez illő . . .".

28 1907 tavaszán Ady újra visszatért erre a problémakörre. Többek között M. Berthelot halála adott ehhez alkalmat, minthogy Berthelot ,,a szabad gondolat pápája", Renan barátja és pályatársa szintén többször kitért ezekre az összefüggésekre. Ady így írt: ,,Ö volt az, aki először (persze minden ilyen „először" sántít. Ez is. — J. J.) disztingvált internacionalizmus és kozmopolitizmus között. Azóta Bebel és Jaurès sokszor ismételték. Kozmopolita csak a nyegle lehet, de internacionalista: minden becsületes mai ember, ö kultúra-ölő cselekedetet látott minden német, cézári cselekedetben. Nem szerette a hivatalos Németországot. De csak annyira, mint Bebel nem szereti."

29 Erre a problémára, amely ugyancsak ismételten jelentkezett a francia és nemzetközi politikai életben, Ady szintén több esetben visszatért még. 1907 tavaszán Adynak egy újabb érdekes portréja látott napvilágot a francia szocializmusról. Ezúttal az alapot erre Jean Allemane önéletrajzi írásának megjelenése adta. Furcsa véletlen, hogy Ady könyvszemléje május l-hez közel, a Budapesti Napló május 3-i számában jelent meg. Adyt ezúttal Allemane valóban nem mindennapi drámája fogta meg, s részint a Párizsi Kommün harcosára, részint az Űj Kaledonia-i száműzött sorsára reflektált. Ami azóta történt (hiszen Allemane 1880-tól hazatérhetett, s a francia munkásmozgalomban valóban igen aktív, sőt egy csoportosulás élén egy ideig gondolatformáló szerepet játszott), arról Ady tulajdonképpen rendkívül vázlatosan szólt, a munkásmozgalom belső eszmei tisztázódása, küzdelmei mégiscsak távolabb álltak tőle. Így csak ennyit írt: „Nem jámborodott meg Jean Allemane azóta sem. Csak éppen anarchista, rajongó álmait fékezi. Ma vezértársa Jaurèsnak, s az egyesült szocialista táborban van."

30 Végül az 1906—1907-es évvel kapcsolatban még valami megjegyzendő. Jaurès nagy szintézisteremtő volt, aki sok szocialistától részben eltérően nagy hangsúlyt helyezett a különféle nem munkásrétegeknek a szocializmus számára való megnyerésére. Így amikor Clemenceau éppen 1906-ban a parasztságra hivatkozva nyugtatta meg a középosztályokat, kijelentvén: „Ne féljetek a szocialistáktól. Az lesz, amit a parasztok akarnak", akkor Jaurès — aki egyébként a nagy francia forradalom tanulmányozása során is jelentős helyet szentelt a „paraszti forradalomnak", s a modern, új Franciaországban is nagy figyelemmel kísérte a falusi szegénység, sőt általában a parasztság helyzetét s követeléseit

31 — Clemenceau kihívására azt felelte: „Helyes, olyan szocializmus lesz, amilyet a parasztok akarnak, de nem kell szembeállítani a paraszt- és a munkás-szocializmust".

32 Aligha tekinthető véletlennek, hogy Ady, aki közismerten érzékeny volt mind a parasztság, mind a szociális haladás problémáira, érzékenyen rezonált, amikor különféle hírek és anekdoták bizonyították: Jaurèsnek sikerült népszerűséget teremteni a szocializmusnak a parasztság soraiban, hiszen az Ady által idézett anekdoták

33 éppen e mellett tanúskodtak, bár ezek csak érintőlegesen érzékeltették a jelenséget. Néhány évvel később, 1913-ban, amikor tulajdonképpen a 28 Uo. 18—19. 1. 29 A szabad gondolat pápája. BN 1907. márc. 29. Uo. 195. 1. 30 Jean Allemane könyve. BN 1907. máj. 3. Uo. 216. 1. 31 L. J. Jaurès: i. m. 250—255. 1. 32 AEÖPM VIII. köt. 436. 1. 33 L. Uo. 75. 1.