Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Jemnitz János: Ady és Jaures

s Zola is azért rokonszenves nekik, mert „belebeszélt a politikai dulakodásba".

6 Mindez vaskosan a politikai mozgalom és irodalom viszonyának témája, s ekkor, 1904-ben, Ady Jurés ellenében is pert indított. Adynál ez az irodalompolitikai intermezzo azonban nem árnyékolhatta be teljesen Jaurès alakját. Amikor még ezen a tavaszon megjelent a L'Humanité, a szocialista mozgalomnak oly hosszú idő óta várt, sürgetett és előkészített napilapja. Ady tudósítást küldött erről Párizsból. Ezt írta : ,,A francia sajtónak nagy eseménye van. Megjelent az első száma egy új, nagy politikai napilapnak, a L'Humanitének. Egy új lap megindulása egymagában nem volna esemény Párizsban, hol sűrűen születnek s múlnak ki lapok. De az új lap harcias szociáldemokrata lap, a szociális forradalom és kifejlődés siettetője akar lenni, s a lap politikai vezére Jean Jaurès." S az sem érdektelen, hogy ezúttal Ady mit emelt ki a L'Humanité jellegzetességeként: „A l'Humanité agresszív lap, s éppen nem kesztyűs kezű. Most, mikor a legkülönbözőbb irányú párizsi lapok vetélkedtek az orosz barátságban, valósággal istenkísértés számba megy az a hang, mellyel Oroszországról s az orosz-japáni háborúról szól Jaurès lapja.... A lap . .. kifejti, hogy a szocialisták általában a legfájdalmasabban szemlélnek minden háborút, mert a háború haladásellenes, inhumánus, és késlelteti a demokratikus fejlődést és forradalmat, de a jelen háborúnak talán mégis lesz annyi haszna, hogy a cárizmust meggyöngíti, s Oroszország népét közelebb viszi a szabaduláshoz."

7 5 itt érdemes hangsúlyoznunk: ekkor mégcsak 1904-et írtak, még nem vált oly világossá, mint akár egy s méginkább néhány év múlva, hogy Jaurès „a béke hősévé" emelkedik, s nemcsak az európai szocialista mozgalomban, hanem immár a francia politikai közéletben, s így az egész európaiban is jelentős része lehet, illetve van a béke erőinek mozgósításában. Ady erre már az első jeleknél felfigyelt, s ennek alapján írt együttérzéssel róla, bár azután, az említett irodalmi affér nyomán ez a kép, láthattuk, átmenetileg jócskán eltorzult. De itt jelezhetjük, hogy ugyanaz év nyarán Ady még egy ízben idézte a L'Humanitét kiemelve ezúttal is, hogy a lapnak Jaurès a főszerkesztője. Mégpedig akkor, midőn a L'Humanitében „magyar anyag" jelent meg, s arról írtak, hogy a Tisza-kormány milyen súlyos nehézségeket támaszt a magyar munkásmozgalom kibontakozása elé, de a magyar proletariátus ennek ellenére is „visszatarthatatlanul fog haladni céljai felé".

8 Amikor 1904 tavaszáról Jauresről kifejezetten rendhagyó sorokat olvashatunk Adytól, ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy Párizsban olyan, mai szóval élve, „ultra vagy új balos" befolyás alá kerülhetett, s az így szerzett értesülései nem voltak pontosak. A vita éppen a hazafiság témája volt, s ebben a kényes kérdésben tudvalevően éppen ezekben a hetekben az anarchisták és egyes szocialisták különféle ankétokat rendeztek, éleshangú polémiát kezdve, melynek során nemcsak a nacionalizmust és a militarizmust támadták, hanem magát a hazafiság fogalmát is. A hazát az osztálytársadalom feltételei között elkerülhetetlenül burzsoá hazának tekintették, amivel a proletárok semmiként sem vállalhatnak közösséget.

9 Ezt a felfogást és merev elutasítást azonban a 6 Brünettere esete. Budapesti Hírlap (alább: BH) 1904. dec. 23. AEÖPM V. köt. 173—174. 1. ',,L'

Humanité". Pesti Napló (a továbbiakban: PN) 1904. ápr. 24. AEÖPM V. köt. 213—214. 1. 8 A magyar szocializmus — francia megvilágításban. BH 1904. júl. 21. AEÖPM V. köt. 240. I. 9 Az anarchisták és az anarcho-szindikalista kampány. Körkérdés 1904-ben a La Vie Ouvrière hasábjain. Jaurès válasza tulajdonképpen már korábban is letisztultabb, higgadtabb volt, de Ady ezt nem idézi, nem támaszkodik rá. Jaurès 1901-ből származó sorait 1.: Jean Jaurès: Válogatott beszédek és írások. Bp., 1973. Kossuth K. 187—195. 1.