Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

tanúsítják, hogy maga a szervezett munkásság és a paraszti tömegek sem idegenkedtek ettől a politikától. Hogy ebben mi volt a Mária Terézia és főleg a II. József óta fel-feltűnő és az ausztriai választójogi reformtól erőre kapó császár-illúziók szerepe, és mi volt a politikai manipuláció következménye, azt nehéz lenne kimutatni. Garami mindenesetre hibázott. Túlságosan — szinte a pártpolitika önállóságát feladva — lekötelezte magát Kristóffy mellett. A magyar pártvezetés nem volt képes arra, hogy kidolgozza a helyes szövetségi politika alapelveit, pedig ez a munka kifejezetten mozgalmi feladat volt, senki másra át nem hárítható. A hazai szocialista mozgalom gyengeségei tükröződtek mindebben ... 1905 nyarának és őszének eseményeivel azért foglalkoztunk viszonylag részletesen, mert ez az az időpont, mitől kezdve Ady politikai tevékenysége szorosan kapcsolódott a szociáldemokrata párt politikájához. Ady publicisztikai munkássága az említetteket bőségesen igazolja. A Budapesti Napló 1905. augusztus 18-i számában jelent meg, az uralkodó 75. születésnapja alkalmából, A király c, cikke, amelyben többek között a következőket olvashatjuk: ,,Csak jó ember lehet az, aki az ő helyében olyan békülékenyen engedte az Időt magához beszélni, mint ő tette."

133 Itt már világos utalás történik tehát a Ferenc Józseftől várt reformokra. 1905. október 7-én jelenik meg a nyilvánvalóan a koalíció ellen irányuló Nem kell hadsereg c. glossza arról, hogy „Nagyszerű kultúrájú nyugati országokban éppen akkor indult meg a leszámoló harc a hadsereg ellen, mikor mi egész életünket teszszük kockára azért, hogy — hadseregünk legyen".

134 Októberben lát napvilágot a Figyelő hasábjain Ismeretlen Korvin-kódex margójára c. írásának első része: „Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok."

135 Az 1905. október 21-én megjelent Az ige veszedelmében a következőket olvassuk: „Végiglapozhatjuk naplóköteteit híres parlamentünknek: szitok az átkos kormány és Ausztria-Bécs ellen. A népjogok dögrováson lehettek. Pellagra-halál fekhetett egész vidékekre. Kiirthatták árva szigeteit a magyarságnak. Dühönghetett itt a legelmaradottabb Ázsia. Az urak veszekedtek, marakodtak, igen jó módban éltek. Anekdotáztak a folyóson és párbajoztak. No és szónokoltak. Igében nem fukarkodtak soha. ... A reformokban van a magyarság, az élet, az igazság, a kultúra, a szabadság, a haladás. Minden."

136 Jól tudjuk azonban, Adynak is, Jászinak is, Garaminak is, Áchimnak is, Várkonyinak is csalódnia kellett. 1906 tavaszán bekövetkezett az elveit jórészt szegre akasztó koalíció kormányra kerülése, majd 1910-ben jött ismét Tisza István . . . Érdekes jelenségnek vagyunk tanúi. Adynak említett, a reformok fontosságát kihangsúlyozó írása után két hónappal jelent meg az orosz forradalommal szolidáris, a népforradalomra hivatkozó Földindulás c. cikke. Nem jelent-e ellentétet, ha az az Ady, aki elragadtatottan ünnepli az orosz forradalmat, Magyarországon a tanulságok levonására buzdít, de mint „darabont", reformokat szorgalmaz? Ügy véljük nem. Ady — írásainak tanúsága szerint — meg van győződve arról, hogy a tömegmozgalmak, a haladó politikai erők által kikényszerített reformok még megmenthetik az országot, még alkalmassá tei»» AEÖPM VI. 250. 1. «

4 AEÖPM VII. 11. 1. 135 Uo. 18. 1. Ady darabontságára 1. Dolmányos István: i. m. 120—125. 1. 13" AEÖPM VII. 31—32. 1.