Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

és az agyak ebben az országban — írja Ady a pártvezetők egy részének védvámos nézetéről —•, hamar világos lesz, hogy a szociáldemokrata párt a leghazafiasabb párt. Persze nem az osztálybetyárok által kompromittált hazafiasságot értjük ez alatt."

81 Nem véletlen, hogy védelmezőleg ír Mezőfi Vilmosról is, amikor még úgy látja, hogy a szociáldemokrata irányvonal korrigálására törekszik a nemzeti kérdésben, sőt talán az agrárkérdésben is.

82 Mert Ady — és ez sok cikkéből kitűnik — akkor is, amikor a munkásosztályról írt, többnyire az egész dolgozó népre gondolt, mindenekelőtt a nincstelen parasztság szintén megváltást váró tömegeire. Érdekes összevetni Ady és Jászi felfogását a szociáldemokrata pártot illetően. Ady — mint láttuk -— fejleszteni, javítani akarja a pártot, Jászi pedig lényegében új párttal felváltani. Mint 1904. október 16-i, Szabó Ervinhez írt leveléből kitűnik — saját híveivel az élen —, Magyar Szocialista Pártot kívánt szervezni, amely — a megadott programvázlat szerint — az 1868-as Eötvös-féle nemzetiségi törvény alapján állana, önálló vámterületet, polgári demokratikus követeléseket (általános választójog, egyesülési és gyülekezési szabadság) szorgalmazna. Jászi Magyar Szocialista Pártja valójában a hagyományos magyar állameszmét elismerő, polgári demokratikus párt lett volna. A terv — amely megvalósíthatatlan maradt — még a marxizmussal ekkortájt bizonyos mértékig kacérkodó Jászi számos megnyilatkozásával is ellentmondásban van. Jóllehet Jászi Szabó Ervinnek írva leszögezi, hogy ,,a jövő kollektív társadalma csakis a munkásság anyagi és szellemi regenerációjával érhető el, s nyíltan el kell dobni minden összeroskadási elméletet", a levélben nyoma sincs annak, aminek egy szocialista munkáspárt programjában helye lenne. Csak általánosságban esik benne szó a Jászi által tisztelt, az emberi egyéniséget kiteljesítő szocialista eszméről, a tulajdonképpeni munkáskövetelések hiányoznak, holott éppen Jászi írta másutt, Zola mint szociológus c, a Huszadik Század 1902. évfolyamában megjelent cikkében, hogy „korunk társadalomtudományának alapproblémája a proletariátus sorsa".

83 Jászi és Ady véleménye a forradalom kérdésében viszont a század első éveiben még, úgy tűnik, közel van egymáshoz. Ady említett bírálata szerint is „a revolúciónál van nagyobb igazság: az evolúció". A kérdésfelvetésben megmutatkozik a különböző evolucionista elméleteknek Jászi és Somló Bódog által közvetített hatása. Az Ady-szövegből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a revolúció fogalmát a szerző nem azonosítja teljes mértékben a forradalom fogalmával, inkább a frázisok pufogtatását, a meg nem gondolt, elhamarkodott, kalandor lépéseket érti rajta. Mindez összefügg a központi szociáldemokrata pártlap, a Népszava hangvételével, amely valóban éles volt, sokszor talán feleslegesen és túlságosan is az. A lapszerkesztésének ez a jellemvonása már csak azért is felkelthette Ady ellenszenvét, mert ő maga — habár sokszor írt vitriolba mártott tollal — többnyire vigyázott a stílus választékosságára, az érvelés eleganciájára. A szociáldemokrata megnyilatkozások megítélésénél azonban figyelembe kell venni, hogy még mindig viszonylag korai időszakról, 1902 őszéről van szó. A magyarországi szociáldemokrácia még a tömegmozgalommá fejlődés útján « AEÖPM IV. 118. 1. 82 Uo. 237. 1. 83 Jászi idézett levelét 1. Parttörténeti Intézet Archívuma. 729. f. 33. ö. e. A kérdésre vonatkozóan 1. Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Bp., 1974. Kossuth K. 144—146. 1. és Dérer Miklós: A Jászí-jelenség 1900—1910. Magyar Filozófiai Szemle 1976. 1. sz. 106—134. 1.