Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

E. Csorba Csilla: Ady száz arca (Fényképikonográfia)

és egy felvételt az érmindszenti szülőházról. A Székely Aladár által egyenként szignált képek „világos chamois színű" kartonra felragasztva, összefűzetlenül egy 320 X 460 mm-es tékába (mappába) bekötve, kis példányszámban 1926-ban kerültek — feltehetően csak az Ady-tisztelők és Székely Aladár baráti, ismeret­ségi körében — terjesztésre. (Hogy az album — szemben több eddig forgalom­ba került, az összeállítást a húszas évek elejére datáló adattal — 1926-ban ké­szült, több dokumentum is tanúsítja. L. Móricz Zsigmond Ady Lajoshoz 1926. jan. 4-én, Ady Lajosnéhoz 1926. jan. 13. és 19-én írt leveleit, továbbá egy az al­bumot bejelentő és reklámozó aprónyomtatványt. A levelek 1. Kritika 1977. aug., 6. 1„ ill. Móricz Zsigmond levelei. Bp„ 1963. Akadémiai K. I. 211—212. 1., az említett aprónyomtatványt a PIM Könyvtára őrzi.) Több tényező is a mellett szól azonban, hogy ez az album végső formáját nem nyerte el, és nem került szélesebb körű forgalmazásra. Ezt bizonyítja, hogy 1957-ben Székely Aladár örökösének, dr. Fischer Györgynek a pincéjéből össze­állítatlanul, képek nélkül, erősen rongált állapotban az albumnak több száz fe­dőlapja és Móricz kartonra nyomott előszava került elő. (Vö. Népszabadság 1957. nov. 17. 272. sz. 9. 1.) Ismerünk ugyanakkor egy magángyűjtő tulajdoná­ban levő olyan, Móricznak ugyanazon bevezetőjével kezdődő albumot, amely tizenegy felvételt foglal magába. Feltételezésünk szerint Székely reprezentatív kiadványnak a hat, ikonográfiánkban 26., 39., 47., 56., 67., és 88-as számmal jelölt fotót s a szülőházról készült felvételt szánta, de ezzel egyidőben forga­lomba hozott egy bővebb anyagú albumot is. Ez a szülőház képét kivéve az előbb említett fotókat, továbbá az ikonográfiánk szerinti 20., 41., 62., 83/B. és a 85. sz. képet tartalmazza. A fentiek alapján az albumok a szó eredeti értelmében kiadványnak ugyan nem tekinthetők, ikonográfiánkban azoknál a fotóknál, me­lyeknél korábbi megjelenésről nem tudunk, az első megjelenés lelőhelyeként mégis rájuk hivatkozunk. Hogy Székely emberileg-művészileg egyaránt mennyire kötődött Adyhoz, azt pár apró, de nem elhanyagolható mozzanattal érzékeltethetjük leginkább. Közvetlenül a költő halála után „szobrot Ady Endrének" jelszóval Ady hívei felhívására gyűjtés indult. Az önkéntes adakozók sorában az elsők között (már 1919. febr. 2-án) kimagaslóan magas összeggel, 500 koronával, Székely Aladár neve szerepel. (L. Világ 1919. febr. 2. 29. sz. 5. 1.) Ehhez hasonlóan beszédes az, hogy 1919. jún. 30-án Székely levelet ír Steinfeld Nándornak a szoboralap ja­vára készítendő levelezőlap, illetve annak művészi igényű előállítása érdeké­ben. (L. OSzK Kézirattára. Fond 74/115.) Valószínűleg a már említett Ady-al­bumok is ennek az akciónak a keretében és ennek sikere érdekében születtek. Hogy Ady barátsága milyen mély nyomot hagyott a fotóművészben, azt Székely egy későbbi művészi kísérlete is érzékelteti: pár évvel a költő halála után egy tőle távolabb eső területen — a plakettművészetben — is próbát tesz Ady arc­vonásainak rögzítésére, s 1922. október 2-án már e plakettről készült fotón üd­vözlik Ady barátai Ady Lőrincnét. (L. MTA K 18/6.) Nincs tudomásunk arról, hogy Székely Aladáron kívül Ady más fotóssal is szoros kapcsolatot alakított volna ki. Egyedül talán Huszthy Zoltán nagy­károlyi fényképészt hívta szívesen otthonába az Ady család. (Ady Lőrincről, Kaizler Annáról, az érmindszenti házról stb. maradt fenn Huszthytól való kép.) Az amatőr fotósok — Ady barátai, látogatói — személye csaknem teljesen is­meretlen. Bizonyosnak látszik, hogy Csinszka maga is csinált fényképfelvéte­leket.

Next

/
Thumbnails
Contents