Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál

Bár Nagyváradon is indult szoborállítási mozgalom,

133 Ady Endre szoboralakját közterületre 1930-ig nem sikerült felállíttatni. A szoborállítás gondolata a húszas évek közepén elevenedett fel újra, de akkor már síremlékállítás formájában. A Kerepesi temetőben elhelyezett emlékműre végül Csorba Géza (1892—1973) kapott megbízást. Az őszirózsás forradalom a nemzeti megújulás jelképét remélte látni Ady szobrában. Számtalan nyilatkozatában Csorba Géza is arról beszélt, hogy műveivel eszméket akar kifejezni. „Igazi művész csak az Evangélium után mehet — a művész: evangélista. De ez nem felekezettel vagy egyházzal való összefüggést jelent, hanem Jézussal való közösséget. — Csak Jézus van, minden, ami utána jött, elenyésző. Az ő isteni törvényét élték Beethoven, Dosztojevszkij, Ady és a többi nagy művészlelkek ..." — mondta a síremlék faragásának idején. „Én tudom, hogy nekem küldetésem van, és érzem az elhivatottságomat." Csorba Géza: Ady a halottas ágyon. 1919. Fekete zsírkréta, papír. 178x198 mm. (Magyar Nemzeti Galéria.) Fotó: Berényi Zsuzsa. 133 L. Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről. I. köt. Bp., 1961. Akadémiai K. 25ÍS. 1.