Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál
sadalom viszonya foglalkoztatja. Januárban ő már az az ember, aki majd kora nyáron a „diabolus rotae'' szerepét játssza *a régi köztéri szobrok lerombolásában, 100 s aki gondoskodik arról, hogy a Tanácsköztársaságnak megfelelő pénzérméi legyenek. Előtte még az emigránssors öröme és kínja, a kubizmus kalandja és a szecesszionizmus megértése. Még nem lágy és érzékeny a művészete sem, de már szerkezetes és súlyos. Elsősorban pedig határozott és szókimondó, lényeglátó. Szellemi-politikai hovatartozása éppen a háború éveiben dőlt el végérvényesen, az adott neki lendületet és erőt az egyszerűséghez. Műveinek jegyzékéből is kiolvasható a Vasárnapi Társasághoz fűződő kapcsolata (Mannheim Károly, Nemes Lampérth József és Balázs Béla portréja, mindhárom 1919-ből), és maga is így emlékezett: „A 14-es háború végén, Pesten, Lukács György és Lesznai Anna társaságával megismerkedve, ezeknek nagy tehetségét és az enyémnél sokkal nagyobb olvasottságát kellett elismernem. Lukács György első felesége, orosz nő, Ljena Grabenko . . . biztatására átrágtam magam Kant könyvein. . Ferenczy Béni világos képet rajzol saját szellemi fejlődéséről, és biztos kézzel jelöli meg a háború eseményei között azt a pontot, amely Ady hatását és a nemzeti öntudatra ébredést egyszerre segítette érvényre: „Ady versei is csak apám halála után tartották meg győzelmes bevonulásukat nagybányai otthonunkba — bátyám hozta mindjárt az egészet —, kezdtük A halottak élén kötettel, ez a háború-veszítés küszöbén, Európa-szerte lobogó forradalom és reménytelenül folytatott offenzívak közt, a távolról hallható ágyúdörgés morajánál nagy hatással volt rám. Ez vezetett vissza a többi, régebbi kötethez. Akkor — az első nagy nemzeti katasztrófa közben — éreztem magamat először igazán felnőtt tudattal magyarnak, és ennek révén vonzott és hódított meg Marx Kommunista Manifestum^, reményt adott ez egy olyan világváltozásra, amikor . . . mindenki valóban »világpolgár« lehet, aminek apám is gondolta magát".' 02 Nemcsak ismerte tehát Adyt (valószínűleg Lesznai Anna és Hatvanyék révén), nemcsak rajzolta életében (1918 decemberében), hanem a költő halálakor már bírta az egész Ady-művet, s volt saját eszmerendszere, amelyhez az Ady-gondolatokat mérhette. Ezért volt képes a halott költőről valódi portrét készíteni, amely megfelel saját remek meghatározásának: „A portré egy személyiség művészi bemutatása". 103 — A már említett mintázott maszk-portré 104 nemcsak dokumentum, hanem olyan kész műalkotás, amely azáltal is hat, hogy nem is hasonlít igazán. Ha a szanatóriumban készült is, inkább szól Adyról, az élő, gondolkodó emberről, mint teteméről. Lenyűgözően egyszerű: fiatal ember, orra, szája, szeme és borzas nagy haja van, szinte az ember arca lehetne. Vad és szép, erős és természetes. Annyira nem esett, nem halott, hogy hisszük: akkor is elkészült volna, és akkor is így, ha a 100 L. Margitay Ernő: Vörös művészeti politika. Magyar Iparművészet 1919. 50—52. és 81— 62. 1. 101 Ferenczy, 42. 1. 102 L. uo. 103 L. uo. 75. 1. 104 Gipsz, 295 mm. Gellért Oszkár hagyatékából a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tárában. Ltsz. 71. 4. 1.; bronzpéldánya (1958-as öntés) 275 mm. L. uo. Ltsz. 58.837. 1. Genthon István katalógusában (1. Ferenczy, 256. 1.) 43. sz. Akkor Hatvány Lajos, Kmetty János és Wilde Ferenc tulajdonában. Ferenczy Béni egy nyilatkozata (lejegyezte Soós Gyula, 1952.; 1. MTA Művészettörténeti Kutatócsoport Szövegarchívuma, 46. sz.) szerint az eredeti gipszpéldány Kmetty János tulajdona.
