Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tasi József: Ady és Rippl-Rónai

sen tökéletes vágást ellenfeleinek ábrázatára, és miután illő módon bocsánatot kért azért, hogy ő él, néhány versét szavalta el, köztük egyet, amelyet Kaposváron írt."

3

'

2 A „keserű, finom szavakból" néhányat megőrzött a Somogyi Hírlap tudósítása, mely szerint Ady bevezetőül elmondta, hogy „ . . . abból a dicsőségből, amelyet halála után olyan szívesen adnak a magyar költőknek, a ma költője életében akarja kivenni a neki szánt részt".

33 Penzumnak, kötelességszerűen készült a napokkal előbb már emlegetett „eredeti vers", a Kisvárosok őszi vasárnapjai.^ Remekmű lett, mint Ady oly sok, hasonló indítékú költeménye: Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok. Öszi vasárnap-délutánok . . . E sorokkal indul a bonyolult szerkezetű költemény, s hogy nem egyszeri élményről van szó, nyomatékosítja az első versszak befejező sora: „Ma megint találkoztam veletek". Szinte látjuk a költőt, amint a vasárnapi ebéd és a délutáni szereplés között — Kaposvár ürügyén — felidézi „az eltűnt kamaszkort, az egyedüllétnek ezt a tipikus életkorát".

3

'

5 Azt is tudjuk, hogy a „kaposvári vers" mellett A grófi szérűnt, az Álmodik a nyomort és Az ágyam hívogatót szavalta el a költő a Korona Szálló dísztermében.^ Az azonban bizonyos, hogy a nagysikerű előadóesten találkozott először Ady és Rippl-Rónai. Erről Fóthy János, akit kisdiákként már előző nap bemutattak Ady Endrének, s a felolvasóesten is részt vett, így tudósít: „Mikor a műsor véget ért, és a közönség már elszéledt, Göndör Ferenc karon fogta Adyt, és Rippl-Rónaiékhoz vezette. Én anyámmal türelmetlenül álltam ott, arra várva, hogy Adytól elbúcsúzhassam. Dehogyis gondoltam még akkor árra, amire azóta annyit gondolok, hogy e pillanatban a kor két legnagyobb magyar szellemének első kézfogása játszódott le előttem — egy villanásnyi kultúrtörténelem. — Hát te vagy az? — mondta Rippl-Rónai, mélyen belenézve Ady nagy barna szemébe. — Hát te vagy az? — mondta Ady Endre is, kezük összefonódott, megölelték egymást. Ady gyönyörű barna feje Rippl-Rónai vállán, Rippl-Rónai ezüstbe játszó művészfeje Ady vállán pihent egy pillanatig."

37 Ezután Rippl-Rónai vendégül látta Adyt a Róma-villában. Az éjszakát is barátjánál töltötte Ady Endre, az emeleti sárga szobában. Az első találkozás 32 Göndör Ferenc: A vasárnapi irodalmi ünnep. Somogyvármegye 1909. nov. 9. 255. sz. 3. 1. 33 Kertész László: Kaposvár irodalmi ünnepe. Somogyi Hírlap 1909. nov. 9. 255. sz. 2. 1. 34 A költemény először a Nyugat 1909. nov. 16-i számában jelent meg, az 567—568. oldalon. A vers alatt zárójelben: Kaposvár áll. November 17-én címoldalán közölte a Somogyi Hírlap is. Ady Lajosné téved, amikor azt állítja, hogy Ady a Rippl-Rónaival való beszélgetés hatására írta a Kisvárosok őszi vasárnapjait. (Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Bp., 1942. Béta K. 141—142. 1. Vö. Aknai Tamás: Rippl-Rónai. Bp., 1971. Corvina K. 23—24. 1.) 35 Király István: i. m. II. kötet. 63. 1. 36 L. Gyergyai Albert: Anyám meg a falum. Bp., 1972. Szépirodalmi K. 303. 1. 37 Fóthy János: Emlékezés Rippl-Rónai Józsefről. L. Kávássy Sándor: Visszaemlékezések Rippl-Rónai Józsefre. Kaposvár, 1958. Somogy Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya. 24—25. 1. Az emlékezésnek van egy korábbi, tartalmában azonos változata is: Fóthy János: Emlékezések Rippl-Rónaira. Pesti Hírlap 1927. nov. 27. 270. sz. 41. 1.