Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
Az 50 éves Adyt a fővárosban nem ünnepelték, a hivatalos Magyarország képviselői nem érezték kötelességüknek a róla való megemlékezést, A fiatalok fórumai közül a Híd emlékezett meg róla egy Ady-számmal. Juhász Gyula Adyra gondolok c. verse nyitotta a számot, majd Oláh Gábor Ady költészete, Szabó Lőrinc Az istenes Ady c. tanulmánya, továbbá Szentimrei Jenő Ady-portré a Szentanna-tó tükrében c. cikke és Illés Endre Hatvány Lajos, a kritikus és Ady barátja c. recenziója szerepelt a lapban. Oláh Gábor, az egykori rivális, a magyar költészet forradalmi megújítóját mutatta be. Pontokba szedve a következőkben látta és láttatta az újat Ady költészetében: „1. Ady új költői nyelvet teremt. 2. Űj formát ad gondolatainak a szimbolizmussal. 3. Űj költői mitológiával gazdagítja költészetünket. 4. A lírai verizmussal kibővíti költészetünk határait. 5. Magyarsága az egyetemes emberiség végtelenébe olvad. 6. A tudat alatt lappangó lelki elemeket először töri versekbe. 7. A vátesnek, az igazi költőnek egy új, modern alakjával ajándékoz meg bennünket — magában." Társadalmi szerepét sem hallgatta el. Megállapította, hogy Ady „viharmadara annak a forradalomnak, mely egy éjszaka s egy nap alatt meg akarta fordítani a magyar világot. .. mennyivel jobb politikus volt, mint legjobb politikusaink, mert előre látott". Szentimrei sajnálattal regisztrálta, hogy Magyarországon még mindig tiltják az ifjúságtól Adyt, s büszkén írt arról, hogy Erdélyben hivatalosan is elismert Ady Endre költészete, s hogy az a tankönyvekben is szerepel. Magyarázatát ennek abban látta, hogy „Erdély tudja, hogy Ady Endre az ő tulajdon lelkének egy darabja volt". 30 A Híd szerkesztői már az első számtól foglalkoztak az Ady-problémávaí. Közölték Makkai Sándor említett könyvének azt a részletét, melyben az Ady hazafiatlanságát állító nézeteket cáfolta meg. A második számban a neves pedagógus, akkor szegedi egyetemi tanár, Imre Sándor A legújabb irodalom és az ifjúság c. cikkét adták közre. Ennek első fejezete Az Ady-vita nevelési vonatkozásai címet viselte, s konklúziója az volt, hogy a félreértések, félremagyarázások miatt szükséges Ady költészetének és a legújabb irodalomnak a tanítása az iskolákban. Ebben a számban a folyóirat szerkesztője, Csanády György, külön cikkben fogalmazta meg az Ady-vita világnézeti és társadalmi jelentőségét: „az egész per nem is Ady, hanem a magyar jövendő kérdése" — állapította meg. Saját álláspontjukról a következőket írta: „Felnőtt egy magyar ifjúság, amely magáénak, jóra tanítójának, jövőre való útmutatójának meri vallani Adyt, anélkül, hogy ... a destruktivitás, az ellenséggel való cimborálás, az istentelenség gyanújának árnyéka is hullhatna rá . . .". Az utóbbiban tévedett, amit a lap következő számában ő maga volt kénytelen megállapítani. Szász Károly ugyanis a Budapesti Hírlapban „bolsevistának" minősítette Makkai Sándor Ady-könyvét. Csanády erre reagálva, keserűen jegyezte meg, hogy Szász és az ő nézeteit vallók „egy óriási anakronizmus az új idők határán, egy darab múlt". Társadalmi veszélyességükre hívta fel a figyelmet: ,, ... ez már nem irodalmi vita . . . , ez már bűn és bűnre szövetkezés a nemzet és az ifjúság élete, fejlődése ellen, ez a magyar jövendő félrevezetése, megrekesztése, ez hazafiatlanság: összege mindazon bűnöknek, amelyekkel ők Adyt vádolják... S jajj ennek a népnek, ha a jövendő ítélőszéke nem őket ítéli el. Mert az idő halad tovább, nálunk pedig megállt az óra". 37 :IG Oláh Gábor és Szentimrei Jenő cikkeit 1. Híd 1927. nov., 8. sz. 427—437., illetve 471—473. 1. 37 Csanády György: Patroklos körül. Híd 1927. máj., 2. sz. 75—78. 1. és Megállt az óra. Uo. 1927. jún., 3. sz. 175—178. 1.
