Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
világ" sarkaiból való kiforgatását, valamint az „új Dózsa György" eljövetelének hirdetését és varasát. Sajátos helyet foglal el a jobboldali Ady-értelmezésben Szabó Dezső Adyképe. A „forradalmi szocializmussal és az ellenforradalmi kurzussal" „egyszerre harcban" állva dolgozta ki „új magyar ideológiá"-ját, melyben Ady Endre a „végzetesen meghatározott faji ember" szerepét kapta. Tagadta, hogy Adynak köze lett volna a polgári demokráciához, mert — szavai szerint — „egész vérével szenvedi a demokráciát, s érzi, hogy ő és a magyarság ebben a szemérmetlen versenyben mindig Ézsau marad". A „vörös napot", a szocializmust Ady csak szükségből választja — mondja •—, mert az „halált hozna Adynak, az egyénnek, de egyetlen megváltás fájdalmas magyarságának". Ady forradalmiságának meghatározója — szerinte — a „magyar, erdélyi magyar és köznemes" származás és indíttatás, mely a forradalmat csak mint önmegsemmisítést tudja elfogadni: „Mert ő először is Zápolya, csak azután Dózsa György, előbb Kárpáthy János, csak azután Kárpáthy Zoltán. Vére és anyaga eszerint csak olyan értelemben lehetne forradalmár, mint Bercsényi, a magyar urak eb ura fakős felmozdulásával . . . Neki ez a forradalom bosszús lihegés és gyötrő cilicium. Az ő prófétaságának, forradalmiságának gyökere egy gyötrelmes, termékeny, organikus anakronizmus". 5 Szabó Dezső „ideológiája" nagy hatást gyakorolt az értelmiség egy részére, s a fiatalok Ady-kultuszának kibontakozásában, elméleti és mozgalmi formálódásában szintén jelentős szerepet kapott. Mérlegre tették Ady életművét az ellenforradalom politikai vezetői éppúgy, mint a különböző vallási felekezetek írástudói és egyházférfiai. Gróf Andrássy Gyulának, a monarchia utolsó közös külügyminiszterének a véleménye a következő volt: „Ady... a zsidó intellektualitás által befolyásolt, átalakított fajmagyar. . . tősgyökeres magyar eredete ellenére a magyarban alig lát mást, mint rosszat. Forradalmi szelleme osztályharc jellegű... a pesszimizmus poétája, nincs benne igazi életöröm és valódi, nemzeti önérzet... a nirvána, a nihilizmus hangulatát tenyészti . . Vele szemben Hegedűs Lóránt, egykori pénzügyminiszter, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének elnöke fogta pártját Adynak: ,,a magyar irodalomnak... egyetlen tábora van, s abban benne kell lennie Ady Endrének is, hihetetlen nagy tehetségénél és erős magyarságánál fogva . . . Ady Endre születésénél, gondolkodásánál fogva ősmagyar, őt a magyar talajból kitépni nem lehet, keserű magyar, de talán nem szereti faját az, aki ostorozza ... igenis, hazafiság az, amit Ady elkeseredésében művelt . . .". 7 A vallásos olvasókat tájékoztató kiadványok, folyóiratok — de még a papi szószékek — sem kerülhették meg az Ady-problémát. A katolikus véleményt esztétikusuk a következőkben összegezte Ady költészetéről: „kénytelenek vagyunk a maga egészében a leghatározottabban és a legnagyobb mértékben elítélni, mert nem volt még eleddig fajmagyar költő, aki hozzá hasonlóan verseiben oly temérdekszer s oly nyílt szemérmetlenséggel merte volna föltárni, sőt dicsérni és magasztalni a szeretkezésnek, jobban mondva a paráznaságnak úgyszólván minden mozzanatát". 8 A protestánsok, illetve kálvinisták már a saját „történelmi és evangéliumi szellemünk által értékké fejlesztett tehetségeink" között tartották számon Ady Endrét. A költő „hamisítatlan kálvi5 Szabó Dezső: A két forradalmi költő. Nyugat 1919. febr. 16. — márc. 1. 4—5. sz. 245.1. Vö. ua.: A forradalmas Ady. Bp., 1919. Táltos. — Értékeli Nagy Péter: Szabó Dezső. Bp., 1964. Akadémiai K. 6 Andrássy Gyula: A magyar értelmiség feladatairól. Magyar Kultúra 1921. 5. sz. 3—13. 1. 7 Hegedűs Lóránt: Lant és haza. Pesti Hírlap 1927. júl. 3. 148. sz. 33—34. 1. 8 Zoltvány Irén: Erotika és irodalom. Bp., 1924, 171—188. 1.
