Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében
elemző írások a folyóirat lapjain? 07 Az idők folyamán azonban egyrészt az Adyéletrajz bontakozott ki egyre konkrétabban és aprólékosabban a kortársak előtt, 08 másrészt művészetéről is nagy számban születtek tárgyilagos, elemző tanulmányok. 69 Az Adyval kapcsolatos ismeretanyag, amely az egyes álláspontok szolgálatában jött létre, a húszas évek első felében felduzzadt, kikerekedett, önindukciós alapon tovább gazdagodott. Ennek az anyagnak a leltározása azonban nemcsak lehetetlen, de fölösleges is, hiszen egy részük az emlékezet által megtarthatatlannak bizonyult, csak egy kis töredékük kerülhetett be József Attila műveltségébe, sőt ennek nagy része is megmaradt a műveltség perifériáján, mindenesetre költői gyakorlatát csak csekély mértékben befolyásolta. Annak ugyanis például a fiatal József Attila nem sok hasznát vehette, ha megtudta, hogy Ady Párizsba utaztában melyik svájci állomáson töltött egy napot, vagy hogy hívták egyik vagy másik szanatóriumi orvosát. De valószínűleg éppúgy elpárolgott agyából annak az adathalmaznak a többsége is, amellyel Földessy terhelte meg olvasói emlékezetét. A nyugatos Ady-értelmezés egészét jelentő óriási információanyagnak ezt a részét tehát sokkal kevesebb pontossággal tudjuk összefüggésbe hozni József Attilával, mint a nyugatos Ady-kép határait vagy belső alternatíváit. Adyra vonatkozó ismereteit mégis ebből az információtömegből vonta el a költő, ezért röviden áttekintjük ennek keresztmetszetét. Mint fentebb írtuk, a rendszer magva: Ady életműve. A fiatal költő mindenekelőtt magukból a művekből tanult. 1. Megtanulta, hogy mit mondott Ady a világról, az emberről, saját magáról, a korról stb. 2. Megtanulta, hogyan használta a szavakat, hogyan szerkesztette a verset, milyen díszleteket használt, hogyan alakította át a verstan szabályait stb. Az Ady-irodalom ugyanerről informálta a pályakezdő József Attilát. 1. Leírta, hogyan gondolkodott Ady a világról. Itt azonban felhasznált egyéb forrásokat is, nem csupán a műveket. Például Ady nyilvánosság előtt vagy csak baráti körében tett kijelentéseit, árulkodó gesztusait: ezek olyan kérdéseket világítottak meg, amelyekre választ adni csak a művek ismerete alapján nehéz lett volna. 2. Az Ady-irodalom lehetővé tette, hogy a költő ne korlátozódjék saját megfigyeléseire, hogy felhasználhassa mások észrevételeit arról, mestere milyen eszközökkel és módszerekkel alkotott. 3. Itt nem vethetjük föl az Adyéletmű és az Ady-irodalom közötti azonosságok és ellentétek bonyolult kérdését. Megelégszünk annak megállapításával, hogy az Ady-értelmezés túllépett 07 Horváth János: Ady s a legújabb magyar lyra. Bp., 1910. Benkő. 33. és 52. 1. 68 A húszas évek első felében nagyon sok emlékezés jelent meg Adyról. Ezek egy-egy vonatkozását vagy egy-egy szeletét részletezték a költő életének. Továbbá sok dokumentumot tártak fel: például leveleket tettek közzé, amelyeket Ady írt, vagy amelyeket hozzá írtak. Sőt, még újságírói noteszéből is közöltek feljegyzéseket. Másrészt terjedelmes életrajzi írások is megjelentek már ekkor: Révész Béla: Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről. Gyoma, 1922. Kner. — Ady Lajos: Ady Endre. Bp., 1923. Amicus. — Benedek Marcell: Ady-brevidrium. Bp., 1924. Dante. — Révész Béla: Ady Endre tragédiája. Bp., 1924. Athenaeum. 69 Rozványi Vilmos: Ady: A menekülő Elet. Nyugat 1912. I. 915—923. 1. — Földessy Gyula: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés). 1919. Klny. a Huszadik Századból. — Dóczy Jenő: Ady művészetéről. Nyugat 1919. 234—240. 1. — Tóth Árpád: Ady költészetének viszonya elődeihez és a francia modernekhez. Uo. 1919. 351—361. 1. — Babits Mihály: Tanulmány Adyról. Uo. 1920. 128— 147. 1. — Földessy Gyula: Ady-tanulmányok. Bp., 1921. Ethika. — Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére. Nyugat 1921. I. 472—478. 1. — Hatvány Lajos: Ady világa. Wien, 1924. Pegasus. — Benedek Marcell: Ady-breviárium. Bp., 1924. Dante. stb.
