Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
todik osztály, Ottilia és Bella, A Nyápic mamája, Kötsy Balázs temetése). Sajnos, Ady legnagyobb lélegzetű, figyelemreméltó életrajzi mozzanatokat exponáló nagykárolyi témájú elbeszélése, a Régi tavaszi háború, széttöredezik epizódokra. A lírai realizmus és a szimbolizmus novellái Művészileg izgalmasabbnak érzem a gyermek- és diákvilág novelláinak azt a vonulatát, amely már a lírai realizmus és a szimbolizmus irányába viszi tovább Ady prózáját. Ennek a lírai vonulatnak az elődarabjai 31 a Vince szerelmet lát, a szerelem titkait kileső, naiv bájú gyermeki rémület portréja és A Pokol-játék, a sötétben kavargó erotikus „gyermekfarsang" kavalkádja, de az első igazi állomása —• az életrajzi novellák között már említett — Katinkáig. A kezdet és a vég, a születés és a halál, a mámor és a letargia pólusait összekötve, az elhaló és mégis folyton új alakot öltő élet útján indul el erről az állomásról — Szindbád emlékező utazásával — A Halál kis négyesfogata. Hiszen a Katinkáig szerelmi misztériuma, amely „egy pillanatra megérezteti az egész univerzumot velünk", letargiává foszlik szét. A Mihályi Rozália csókjában — s mögötte már a Léda-szerelem verseinek (Héjja-nász az avaron, Lédával a bálban) novellisztikus megörökítéseivel, a Balogh-gal és a Vendégek egy kocsmábannal —, a vérében „haragos, tüzes, bő szerelmi rózsákat" nyílató ölelés közben, felsejlik az első rózsatövet elültető színészlány látomásalakja is. A megmérgezett csók forrását kereső utazás megérkezése szimbolikus jelentésbe emelkedik: „az emberi csók egyszerű üzenetváltás, s az ember néha nagyon szomorú üzeneteket kap". Csak a nagyváradi színésznőélményt megörökítő Mihályi Rozália csókjának és a Léda-szerelem verseinek és novelláinak holdudvarában dereng fel igazán A Halál kis négyesfogatának szimbolikus üzenete. A novella ugyanúgy egy jelképbe fogja a régi szerelmek emlékeit, mint verse, A Hágár oltára. A „Halál kocsisa" a hajdani lányokat indul keresni, akik azért „teremtődtek", „hogy póznák legyenek a férfiúi élet országútján". Hiszen „a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. Ha az Életet szereti, s a jövőnek indul: bizonyosan az ismeretlen, érkezendő leányok elébe megy. Ha pedig törötten felszámolja a múltat: okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza". A régi leányok azonban eltűntek: „a lósóskás szérűskert" „hó alatt aludott", „kivágták a nyárfát, mely alatt a zsidó Gizellával játszogatott", az „első nyom" csak „egy temetői halom". Az emlékező utazás egyértelműen a múlt felé tart — már az asszonyok következnének, de az asszony, „az elmúlt leány", „nem a múlté soha, és ritkán a jövője. Az asszony a jelené mindig" —, mégis a jelenbe és a jövőbe, az élet nagy folyamába torkollik. Hiszen az élet ajándékát, a „csupa-bőség asszony Blanka" gyermekeinek apró „kis négyesfogatát" viheti magával emlékként a „gazdájához" visszatérő „Halál kocsisa". A képzeletnek ez a lírikus utazása rajzolta ki Ady legszebb szimbolikus írásaiban a novellák gondolati ívét. Már a zilahi, debreceni kocsmázásokat, éjszakázásokat felidéző korai novellákban is ott vibrál — a téli ivó kavargó színeivel, a hajnali mámor zsibbadtságának különleges, a testet gúzsba kötő, de a fantáziának szabad szárnyat adó finom közegével — ez az atmoszférateremtő erő 31 Természetszerűleg nem a művek datálása szerint beszélek itt elődarabokról, mint ahogy a tanulmány egészében sem a kronológia szerint jelzem az összefüggéseket.
