Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
A vagyon okozta személyiségdeformálódás kitűnő lélektani elemzése a Nyugatban megjelent Berci és a grófnéja c. novella. A milliomos grófné egy rabszolgatartó pimasz gőgjének kedvtelésével hordozza magával a nagyvilágban szexuális élvezetének tárgyát: a muzsikus cigányt. A kaszinóban a cigány — a pénz körüli otromba emberi szervilitás példáit és a saját teljes emberi megalázottságát, kiszolgáltatottságát látva — lázongani, majd gyűlölködni kezd, egy alkalmas pillanatban, hogy „önállósítsa magát", egy tekintélyes összeget emel el a rulettasztalról. Ez az improvizált tolvajlás adja neki a lélektani ötletet a grófné megalázásához, a most már kriminológiai értelemben vett lezüllesztéséhez: addig nem hajlandó az asszony — a lopás „bátorságától" — még tovább fokozódó vágyát kielégíteni, amíg a nő a kívánt ékszereket a szomszéd hotelszobából el nem rabolja számára. A világ előtt leplezhetett amoralitás és a bűnügyi lezüllés úgy fonódik össze — szinte pszichológiai törvényszerűséggel — a grófné személyiségében, mint ahogy a Bercivel való kapcsolatának új állomásához is elérkezik: a testük után most már az „erkölcseik" is „közösültek". De a pénz, a felső tízezer világából kitörni próbáló, tragikusan groteszk végű lázadás eseteit is markánsan mutatja be Ady. A tízmilliós Kleopátra előkelő nevelőintézetéből, a „finom grófkisasszonyok illatos nyájából" egy csavargó olasz piktor kedvéért megszökő gazdag lány története — a lélekrajz vázlatossága miatt — még megreked a kuriózumokkal is dolgozó Adytárcák szintjén. De a folytatás — az Olga pofont kap c. novella — a szociális indulatok által is motivált, félelmetesen groteszk befejezése miatt méltán sorolható a modern lélektan eszközeivel dolgozó nyugatos novellisztika izgalmas darabjai közé. 17 Az olasz piktor által brutálisan kidobott Olga Dunán úszó holtteste egy halász hálójában akad meg. A halászlegényt éppen akkor hagyta ott a szerelme — belőle az elkeseredett legény képzeletében „úri dámát" növesztő főváros kedvéért —, s torz reakcióval megüti a halott lány arcát. Másféle szociális tartalommal — a társadalmi indulatot itt Adynak a hatalom elleni bátor lázadása táplálja — a legfélelmetesebb megjelenítésű groteszk novellái közé tartozik a Ruben úr, a rendőr. Rövidesen „a Lázárok réme" lesz a földjét vesztett hajdani úr, a Budapesten rendőrnek beálló Goroszlóy Ruben. Nemesi származásával, apja „megőrzött" úri tartásával dicsekszik pribéktársának részegen, amikor éppen az otthoni nyomor által a fiát keresni a fővárosba űzött apjába botlanak, aki bepálinkázva tusakodik egy rendőrrel. Ruben rendőrtársa „nemességet" próbál szerezni azzal magának, hogy ő is tud akkorát ütni, mint az úri származású kollégája: kivont karddal támad az öregemberre. Ruben úr igyekezett ugyan utána, „de részeg lábai összefonódtak, s elesett. Kissé későn jött, s már neki nem volt érdemes ütni. Kék, rémült, halott arccal, behasított fejjel nézett reá az öreg Goroszlóy, az apja". Az élményvilág hatalmas tablójának sajátos színeit rajzolják fel Ady — szintén nagyrészt a pénz determináló, züllesztő hatását ábrázoló — szarkasztikus, fanyarul ironikus vagy elégikus hangba hajoló párizsi történetei. A fiatalkorú lányait az éjszakai lokálokban árusító „gróf" figurájával (Teci és Juci) az erkölcsi értékeknek ugyanazt a visszájára fordulását, teljes fonákját mutatja be Ady, mint a szintén Párizsban játszódó Eper-Zdsasszonî/ban. A gróf szerint az önmagát megvédő, „könnyelmű" Tecivel szemben a szeparéban gátlástalanul viselkedő, tizenhárom éves „okos" Juci az ő igazi „vére". Az Eper-kisasszony öreg urakkal kötött, pénzt termő intim viszonyait magától értetődőnek 17 Az írás a befejezés patologikusán groteszk elégtételével szoros rokonságot mutat Csáth Géza Trepov a boncolóasztalon c. novellájával.
