Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Székely György: Ady és a színház művészete

döbben, hogy ez a színház munkásellenes, mert lényegében kiközösíti, elszigeteli a munkásokat. És más megoldások után kutatva párizsi példákra hivatkozik, ahol azt tanácsolják, hogy minden előrelátó színház neveljen magának új közönséget azokból a tömegekből, amelyek eddig távolabb voltak a színházaktól: „A színházak tehát közelednek a jövő embereihez: a munkásokhoz. Ez az életnek s a dolgoknak rendje". * Ady gondolatvilágának, életének jelentős része volt a színház művészete. Beletartozott abba a nagy összefüggésrendszerbe, amely poézisét, publicisztikáját, közéletiségét olyan szervesen kapcsolta össze. Nem egy ,,vad poéta" izgatja itt környezetét, akarja fölforgatni a világot. Egy zseniális ember tájékozódik hallatlan józansággal — s ezt Fülep Lajos kitűnően fogalmazta meg — az őt körülvevő kis- és nagyvilágban, társadalomban és történelemben. A színház az egyik ajtó, amelyen átlép, hogy mindent lásson, a színpad kis összeütközései, konfliktusai a példázatok, amelyekből a világbirodalmakra érvényes tételek fogalmazódhatnak meg. Ady kapcsolata a színház művészetével tartalmas kapcsolat volt. Alapvető tanulságai ma is megszívlelésre méltóak.