Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Kispéter András: Ady és a szecesszió
őszült tenger). Adyban van elég bátorság és erő, hogy korábbi önmagával is szembenézve, együtt haladjon a korral, „Mert jaj annak, aki kihull a Mából" („A XXX-ik századból"). Egyre inkább „nem magáért gőgöli magát" (A veszélyek Istene), hanem „Friss szájból kiszabadult ének"-et akar és neki szaladni az „Egész testű, ficánkoló örömnek" (Fölkelések és jelfedezések). „Sok telő kedv és áhitat" mondatja vele immár: „Hogy mindent-mindent újrakezdek", mert érzi: „újfajta, szelíd mámorok / Bizseregnek át a világon. . . S mozgatók a fény-reggelek" (Űj, virágos ifjúsággal). E sorokban pedig már a világot megváltoztatni törő „avantgárd hit" kap hangot: „lehúzzuk Egéről a Napot / S az Ember istenként talpra áll / S szitokkal szól a véres gát előtt : / Atugorlak s jöjjön a többi is" (Megállt a Sors). Nem volt célunk a téma részletes, mindenre kiterjedő elemzése, már a korlátozott terjedelem miatt sem. Néhány kérdést érintettünk csupán vázlatosan, bizonyítékul, hogy a századelő magyar irodalma és művészete — köztük természetesen elsősorban Ady költészete — nem volt lemaradva a kortárs művészettől, szinkronban volt vele. Rá kívántunk mutatni, hogy a szecesszió valóságos, létező törekvés, irányzat volt, amely át meg átfonta a századelő művészetének, irodalmának minden területét. Lehet nem szeretni vagy szeretni, de tudomásul nem venni nem lehet. Tisztában vagyunk ellentmondásaival, buktatóival, zsákutcáival, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a maga korában felbecsülhetetlen lendületet adott az új művészi, irodalmi törekvéseknek. Alexandr Benois szavait idézve: „Ma ezek az eszmék és ízlések már a múltéi, de a maguk idejében ezek voltak a leghaladóbbak és leginkább újítóak, és figyelembe kell vennie őket mindenkinek, aki szeretne behatolni a kor tulajdonképpeni értelmébe." ;>7 Adynak és a Nyugat íróinak egyik fő erőssége, hogy a szeceszszión keresztül bekapcsolták a magyar irodalmat az egyetemes művészet nagy folyamába. Alexandr Benois: A ,,Mir Iszkussztva" keletkezése. Szecesszió. 398—399. 1.
