Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Kispéter András: Ady és a szecesszió

dálkozik a világ legparányibb jelenségeire, felfedezi a „hétköznapok romantikáját", a csoda, a titok számára maga az élet. „A megszokott s amit naponta láthat, az én szememnek mind csodás varázslat" — írja Hugo von Hofmannsthal (Nekem — Jékely Zoltán fordítása). Egy másik versében a tárgyak lelkéről énekel Hofmannsthal (Sunt animae rerum). Babitsnál pedig a tárgyak éjjel, titokban sírnak (Sunt lacrimae rerum). A tételt elméletileg Henry van de Velde fogalmazza meg: „...korunkban egy olyan szépségfelfogás kezd kialakulni — írja —, amely abból az érzéki élményből táplálkozik, amelyet az élet látványa, az élet csodája ébreszt bennük ... A nyilvános kertek zöldje mélyebb, részegítőbb zöld, mint amilyet valaha el is tudtak képzelni. S a virágágyak pompázzatosabbak! Sárga homok és violaszín árnyék borítja a sétautakat" stb.

41 Ismert, hogy Ady költészetében milyen szerepet játszik a titok, a csoda, íme, néhány kiragadott példa: „Ha jönnek a nem sejtett órák. . . Kipattannak a tubarózsák / S elcsattan hosszú csoda-csók." (A mi gyermekünk) ; „Áldott csodáknak / Tükre a szemed" — írja Lédának (Mert engem szeretsz) ; „A bús csodáknak ligetében" áll „búsan, egyedül" (A Léda szíve); álmai: „Ez a meddő sereg csodára vár." (Elűzött a földem); a vaáli erdőben: „Éji csoda és téli veszély" veszi körül (Találkozás Gina költőjével); „Keresek egy csodát, egy titkot,/Egy álmot. . . Egy illat űz, csodavirágból" — írja az Egy párisi hajnalonbari; „Nagy éjszakába mintha hullnánk, / Csoda-világba, végtelenbe..." (Este a Bois-ban); „Csoda esett. Földre esett, /Benépesült a Hadak Űtja." (A Hadak Üt ja) ; a Duna „titkokat rejteget" (A Duna vallomása) ; „Fent, fent a csúcson . , . Gondolat-manók csodatánc"-ot járnak (Búgnak a tárnák), s folytathatnók a felsorolást. Más a szerelem is a század elején, mint a XIX. században volt: az én-kultusz szükségszerű velejárója a testiség, az érzékiség, az erotika. „Felizgatott érzékeink — írja Henry van de Velde — mindent elmondottak az asszonyok testéről és a férfiakéról."

42 Érzékiségről van akkor is szó, ha a szerelem nem teljesülhet be, s a költő azt csak a fantáziájában éli ki, mint pl. Juhász Gyula, de ha igen, akkor meg nem egyéb, mint a férfi és a nő örök, kibékíthetetlen küzdelme, egymástgyötrése, a vágyak kielégíthetetlensége. „Testük erőtlen, de merő vágy — amint Arthur Symons írja —: több örömre, mélyebb és finomabb fájdalmakra, elviselhetetlenebb és fájdalmasabb elragadtatottságra sóvárognak, mint amit a világ kínál."

43 „Véres hús-kapcsok óvnak — írja Ady —, Amíg összefonódnak: / Kékes, reszkető ajkunk..." (Vad szirttetőn állunk); „Egymás húsába beletépünk/

S lehullunk az őszi avaron." (Héja-nász az avaron); „örök lesz a mi nagy csatázásunk / S örök a nászúnk." (örök harc és nász); „Öled a hívó, meleg, puha, / Mint a boszorkány-pelyhek". (Jöjj, Léda, megölellek); „Maró szája sohse lakik jól,/Ajka, foga, szíve elvásik,/De csókolni fog ájulásig." (Csók az ájulásig); „Hajad, karod, szemed tüzeljen, / Ajkad, csípőd, isteni melled, / Bársonybőr lábad, mindened." (Halálvirág: a Csók); „Szájon, mellen, karban, kézben, / Csókban tapadva, átkosan" (Elfogyni az ölelésben). Hasonló fogalmazást találunk Stephan Georgenál is: „...fákat látogattunk, két nemes vendég, civódva, szétválva szerelmesen" (Tájkép — Szabó Lőrinc fordítása). 41 Henry van de Velde: Az anyag megelevenítése mint a szépség princípiuma. Szecesszió. 238. 1. 42 Henry van de Velde: Arno. Uo. 242. 1. 43 Arthur Symons: Az élvezet reménytelensége. Uo. 185. 1.