Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében
Mint zavarodott szerelmesek Pírral s pihegve szemben állnak Az Ég s a Város . .. (A nyári délutánok) A Hajnal... Tegnap megállott cicomáson Én miattam. Ideges vállain a felhők Patyolatai remegtek. így néznek vissza a volt szeretők, Akik már nem szeretnek. (Hajnallal a Hajnalnak) A Hulladémon huszonöt meséje c. szanszkrit mesékben például egészen hasonló leírásokat találunk: ,, . .. a Nap kimerülhetett, mert fáradt nyugalommal pihent le a Lenyugvás hegyének hegyes csúcsán. Nyomába lopózott az Éjszaka gazellaszemű hölgye, a homály sötét fátyolába burkolózva, mint titkos találkára siető szerelmes lány." És máshol: „Elmúlt a nap, és vele együtt a Nap is elvonult szeretőjével, az Alkonnyal. A keleti égbolt — mint találkára öltözött asszony — homlokára tűzte diadémként a Holdat. . .". 24 A fentiekhez hasonló megszemélyesítő leírásokat természetesen a mi népmeséinkben is találunk :„Jön elébe egy szépséges szép leány, aki nem volt más, mint maga a Hajnal, a Napnak legszebb s legkedvesebb leánya . .." (Világszép Nádszál kisasszony). 25 De az egyéb Ady-versekben előforduló „Mese-virágok", „Mese-madarak" is a leghatározottabban a mesék világa felé mutatnak. A Keserű imádságok Mylittához c. versének „nagy Madara" is egészen biztosan rokona annak a griff madárnak, amelyik Fehér ló fiát röpítette fel az Alvilágból. Ügy csapdos velem A nagy Madár isteni szárnya S úgy visz világokon keresztül A részeg, ifjú, hazárd Szerelem. Ady szemléletében a szerelem és a csók igen gyakran összefonódik a halál képzetével. „A Szerelem, az igazi, / Oly szomszédos a komor Halállal" — vallotta a költő az Őszülő erdők rettegése c. költeményében, és ennek a szemléletnek az eredményeként születtek meg az olyan versei, mint A mi Násznagyunk, Halálvirág: a csók, Szerelem és ravatal, Lédával a bálban stb. A halál országa fekete, miként a halál küldöttei, követei is fekete színben jelentkeznek. Fekete pillangók viszik a költőt az utolsó csókra, fekete ménen fekete ördög képében üldözi a Gond. Természetesen fekete az a koporsó is, amelyet álmában lovagol. Ez a koporsólovaglás egyébként biztosan nem független attól az ógörög témától, amelynek van egy Szolnok-Doboka megyében lejegyzett magyar meseváltozata is, mely szerint apa és fiú koporsón ülve mennek az égbe az ítélőbíró 24 L. A Hulladémon huszonöt meséje. (Vetalapancavimsati) Szanszkrit tündérmesék. Bp., 1963. Európa K. 150. 1. (Népek meséi) 25 L. Benedek Elek: i. m. 256. 1.
