Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében

A fent idézett költeményről már az is sokat elárul, hogy Ady ezt éppen Balázs Bélának, a népköltészet egyik legjelesebb propagatorának ajánlotta. Legrégibb eredetű népmeséink intenzív hatását kell látnunk azokban a költeményeiben, ahol Ady égitestekkel rokonítja vagy azonosítja magát: Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok : . . . Nap fiának, magyarnak. (Én nem vagyok magyar?) Im, jött Keletről, Nap fia szinte, Táncos csillagok csalták Nyugatra. (Fekete hold éjszakáján) A Nap korán-kelt Holdja én .. . (A Mindent hurcolva) Vándor világok, napok Koldusokként be-berobognak, Kerengve néznek utána Az én száguldó, egyenes Csillagomnak. (Az egyenes csillag) Ez utóbbi vers Földessy Gyula szerint rokon azzal az ősi babonás képzettel, hogy minden embernek van egy csillaga. Ady is csillagéletet képzel magának.

í9 Több versében pedig valósággal az őskori mitológiák héroszainak az égitest-szabadító mesehősöknek az öntudatával szól: . . . Hisz én mi vagyok? Féreg. Pártütő isten, összetépett lélek, Elesett titán . . . (Ima Baál istenhez) Ha én sírok, a nagy Élet sír, Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. (Az én sírásom) Míg nem jöttem, koldusok voltak, Még sírni sem sírhattak szépen. (Beszélgetés egy szekfűvel) Ez utóbbival szinte teljesen egyező gondolatokat találunk egy marosszentkirályi cigány mesében: „Nem volt nap, nem volt csillag. Gyászban volt az egész világ. . . Semmi sem lett, amíg én nem jelentkeztem . . ."

20 10 L. Földessy Gyula: i. m. 155. 1. 20 Idézi Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről. Bukarest, 1974. Kriterion K. 57. 1.