Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Király István: Ady és a Monarchia

ő hatalmát ne egy kis zsiványhaddal, de Magyarország népével ossza meg idehaza."

39 A program, a fontossági rend más volt számára, mint a kuruc magyaroknál. Mint versében írta: „Az itthoni Béccsel / Kellett volna végezni előbb, / Vitéz, kuruc tervelők". — „De először mindig itt belül / Üssünk szét kegyetlenül" — ez volt számára a fő követelmény.

40 A magyar reakció elleni küzdelemnek — a szociális kérdésnek — az előtérbe helyezése mellett elválasztotta Ady forradalmi demokratikus Habsburgellenességét a kuruckodó, utópisztikus negyvennyolcasságtól a Monarchia szerepének másfajta megítélése is: a reális látás. Az Ausztriával való együttműködésnek nemcsak negatív oldalára esett nála hangsúly. Tudta, hogy egy lényegi vonatkozásban — gazdasági téren — nem annyira hátrány, előny volt inkább Magyarország számára ez az együttlét. Mint „kényelmes és kényszerű igazat" elismerte, hogy „egy magasságos, félelmetes, nagy cég", „Európának a legszolidabb vegyeskereskedése" az, „melynek boltját dunai monarchiának keresztelte a nyugati zsurnalisztika". S úgy ítélte meg, „jól és helyesen látja" ez a létrejött nagy cég, „hogy mi nem értünk a szilárd, sok időre szóló, vagyonos bázisú üzlethez : mi, magyarok, zsidók és többiek. Bécs segítsége nélkül két generációra sem tudunk dolgozni". Az ironikus hangon is átcsengett itt a komoly vélemény, annak kényszerű, kelletlen tudomásulvétele, hogy — minden kuruckodó állásponttal ellentétben — a gazdasági fejlődés szempontjából nem volt hátrányos hazánk számára a nagyobb piac, nagyobb államegység, a szélesebb mozgási lehetőség, egyszóval: az Ausztriával való közösség/'

1 Ez azonban nem jelentette azt, hogy Ady a Monarchiához való viszony kérdését — radikális fegyvertársaihoz hasonlóan — elsődlegesen ebből a szempontból ítélte volna meg. Idegen volt tőle azok doktriner ökonomizmusa. Nemcsak a kiegyezés kori nacionalista közjogi szemlélettől tért el az ő álláspontja, de a magyar progresszió túlnyomó részének tovább öröklődő, a nemzeti függetlenség kérdését lebecsülő, egyoldalúan ökonomista látásmódjától is. Az emberi szempontok elsődlegességét felismerő látás — a politikus látás •— állt nála mindig első helyen. Éppen ezért tudta, hogy sohasem lehet a gazdasági eredmény a kizárólagos és a legfelsőbb mérték. Elveszhetnek az ily szemléletben percnyi érdekekért nagyobb, igazabb, távolibb érdekek: történelmi lehetőségek. Még gazdasági téren is elveszhet a pillanatnyi fejlődés mögött egy egészségesebb, arányosabb, a jövő szempontjából hasznosabb fejlődés. Ö ezeket a veszélyeztetett lehetőségeket — a történelmi lehetőségeket — látta maga előtt, azokat védte. A magyar demokratikus átalakulás kérdése volt számára a legfőbb. Mindenfajta ökonomizmussal szemben vallotta, vállalta a politika elsődlegességét. S a Monarchiához való viszony terén is ez határozta meg az állásfoglalását. Ennek jegyében ítélt. Ezért vált immár nem kuruckodó-közjogi, de társadalmi alapon Habsburg-ellenessé. Látta ennek a hatalomnak, az adott monarchikus szerkezetnek: 1. a belső, hazai, ellenforradalmi erőket támogató retrográd szerepét; 2. a magyar nemzeti fejlődést tévútra vivő, KeletEurópa többi népével szembeállító, imperialista, buktató jellegét/'

2 39 Ady Endre: Az irodalomról. Szerk. Varga József és Vezér Erzsébet. Bp., 1961. (a továbbiakban: Irodalomról) 357. 1. 40 Sírva gondolok, rá. 41 Levelek a hazátlanságból. Pesti Tükör 1913. jún. 19. 91. sz. 2. 1. 45 A Monarchia problémáinak tárgyalásánál — ha olykor vitázva is — felhasználtam a magyar történetírás új eredményeit, főleg Berend T. Ivánnak, Diószegi Istvánnak, Hanák Péternek, Irinyi Károlynak, Ránki Györgynek, Sándor Vilmosnak, Tokody Gyulának a kérdéssel kapcsolatos tanulmányait.