Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)

Öh, én bibliám, mégis maradj titok S ha nézik a megőszült tengert, Mondd, hogy egyszer, Egyszer tán mégis valami jönni fog. Egyszer talán majd nyílik az Űr ege, Egyszer tán átszeli a tengert Villám-csíkban Az Isten sújtott s kedvelt szörnyetege. A szenvedő tenger máskor viszont a belesemmisülés vágyát ébreszti Adyban, mint például a Bolond, halálos éjben, amely megejtő varázsát alighanem épp annak köszönheti, hogy a morbid vizek víziójához illő módon egy „éjszakra bámuló" ablakon át szemlélt s fájdalmasan „vonító tenger" az egész természet, mégpedig nemcsak a szenvedésről beszélő „havas, vér-árnyas, nagy hegyek"nek s a „tüzet evett hold"-nak, hanem az életörömöt hirdető mimózák „édes és bolond" illatának kozmikusnak látott egységébe olvadva jelenik meg benne. Az élnivágyás, élniakarás, életöröm egyébként máskor is belekacag Ady halálos vagy legalábbis komor víziókkal terhes, sötét vizek képeihez kapcsolódó verseibe. Ismeretes, hogy a jelentéseknek ez a gyakori megduplázódása, illetve ambivalenciája Ady lírájának egyik sajátossága közül való. A víz néhány derivátuma a legtöbbször szintén a sötét vizek hangulatával jelenik meg verseiben. Arra, hogy Adynál a magyar ugar szürkeségét is jelentő köd az érmindszenti tájak egyik jellegzetessége volt, mégpedig „mind ténylegesen, mind szimbolikusan", már Király István felfigyelt, s a motívummal kapcsolatban a Gőzösről az Alföld sorait idézte fel. A köd mellett az eső, a zápor, a vihar, a sár, a jég és a hó megszületésébe szintén erősen beleszólhattak a zord időjárású szülőfalujában szerzett gyermekkori benyomások. „Ónos, csapó eső"-t emleget például az Elillant évek szőlőhegyénhen, a Várnak a táborozók „vad, nyári zápora", a Barangolás az országban első strófájában emlegetett „piszkos, őszi ár", a Pannónia grófnő szekerén „havas eső"-je vagy már a címével is sokatmondó Egy utolsó égiháború s a Menekülés az úri viharból pedig mind ugyanarról a magyar nyomorúságról beszél. Erről szólnak továbbá az idekívánkozó képeket halmozó A visszahozott zászló sorai is : Esős, bántó, ködös volt Május, E fagyba-botló, léha hónap S rossz lelkű, pötty-városi uccán Sárban hordtam a lobogómat. .. Az eső vagy vihar máskor lelkiállapotot jelöl, mint például A jelen muzsikája egyik rezignált strófájában: Ügy csurog az eső, Mint máskor a köznapi gondok S én lemondok, Mert szép a lemondás. Hasonlókat mondhatunk el a jég képeiről. Ezek sokszor szintén a hazai elesettségre utalnak, mint A hatalmas Tél zordon falusi életképei. Még gyako-