Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tasi József: József Attila és az Európai költők antológiája
zsef Attila, Faludy György és Horváth Béla által készítendő versantológia terve. A kiadó Mária Valéria (ma: Apáczai Csere János) utcai helyiségéhez közel lévő Hungária kávéházban volt az első megbeszélés a tervezett kötetről. Cserépfalvi Imre egy kitépett jegyzetfüzetlapon rögzítette a tárgyalás eredményeit: Megállapodtunk a mai napon, hogy József Attila, Faludy Gy. és Horváth Béla szerkesztésében egy vers antológiát adunk ki. Az antológia kb. 100 magyar vers és 75 külföldi szerző verseit tartalmazza. A fordítást egyenlő arányban az az Huszonöt —• Huszonöt verset József — Faludy és Horváth fordít le. — Cserépfalvi mint e könyv kiadója P. 750. — az az Hétszázötven pengő Honoráriumot fizet ezen szerkesztésért és fordításért — az az személyenként P. 250-et. ezen összeg kifizetése a kéziratok átadásakor esedékes. Legkésőbb 1937 szeptember végéig. A fentieket az alantiák magukra nézve kötelezőnek ismerik el: József Attila Bpest 1937 VI. 9 Cserépfalvi Faludy György 3 A Hungáriában tehát létrejött a megállapodás, melyet a kiadó és a két költő sajátkezűleg aláírt. A tárgyaláson nem vett részt Horváth Béla, így az ő aláírása hiányzik. Az ezt követő eseményeket Cserépfalvi Imre elmondta e sorok írójának; maga is megírta a József Attila emlékkönyvben, korábban pedig részletesen nyilatkozott Hegedűs Zoltánnak. 6 Az egyes megnyilatkozások között apró eltérések vannak. A tényeknek megfelelően mondja el a megállapodás történetét Németh Andor, József Attila és kora (1948) című monográfiájában: ,,.. . Megjelent Faludy György is, mire átmentek a Hungária söntésébe, megbeszélni a részleteket. Ott létrejött az elvi megállapodás, Attila vállalt bizonyos fordításokat Victor Hugo, Verhaeren és mások verseiből. A dolog sürgősségére való tekintettel abban maradtak, hogy Attila délután bemegy az üzletbe, és elviszi a lefordítandó szövegeket. Attila délután valóban megjelent Cserépfalvi üzletében [Váci utca 10. — T. J.], s ugyanazzal a határozottsággal, amelyet velem szemben alkalmazott, amikor az Űjság-nak kértem verset tőle, hatszáz pengő előleget kért Cserépfalvitól. »— Tudom, hogy ez sok pénz — de ennyit akarok, és ennyit kell adnod, különben nem lesz antologia.« [Cserépfalvi: Attila szerette, ha jól megfizették!] Attila viselkedése oly határozott volt, oly parancsoló, hogy Cserépfalvi meg sem próbált alkudozni vele. Szó nélkül kiutalta Attilának az előleget. — Nyaralásra kell — vetette oda magyarázatul, mikor a tárcájába tette a bankjegyeket. Szándékát azonban már nem tudta megvalósítani. A szellemi zavar, amely eddig csak intermittensen tört ki Attilán, s amit eddig mindig sikerült elegyengetnie, vagy agyafúrt értelmezésekkel ésszerűsíteni, most eligazíthatatlanul jelentkezett. Juli, a taka5 A kézirat Cserépfalvi Imre tulajdona. >> Cserépfalvi Imre: I. m. és Hegedűs Zoltán: Beszélgetés József Attila kiadójával. Nagyvilág II. évf. 13. sz. 1947. XII. 4. Innen idézem a megállapodást követő események leírását: „Nagyon tetszett Attilának az antológia terve, vállalta a főszerkesztést, örömmel látott a munkához. De néhány hónap múlva újra visszaesett előbbi szomorúságába. Tétován járt-kelt, majd arra kért, hogy adjak 600 pengő előleget. Szokatlanul nagy összeg volt ez akkor, megkérdeztem, mire kell. Arról beszélt, hogy el akar utazni, pihenni akar. Furcsa volt, hogy konokan ragaszkodott a kerek 600-hoz. Amikor megkapta a pénzt, megnyugodva elment. Aznap este tizenegy óra tájban felhívott egy pincér a Luxorból, hogy ismerem-e József Attilát, mert ott ül magába mélyedve, senkihez sem szól, csak velem akar beszélni. Hozzásiettem. Attila félelemtől eltelve mesélte, hogy nem tudja, mint került a Luxorba. — Nem értem az összefüggést — hajtogatta sápadtan, önmagától félt. Nem tudta, mi történhet még vele. Hazakísértük. Éjjel egykor újra hívtak telefonon. Ezúttal a Club-kávéházból. Harmadnap a Siestába kellett szállítani őt. A 600 pengő érintetlenül feküdt a tárcájában."
