Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

SZEMPONTOK AZ ANTIFASISZTA IRODALOM KUTATÁSÁBAN - Tolnai Gábor: Vitaösszefoglaló

TOLNAI GÁBOR VITAÖSSZEFOGLALÓ Kedves Barátaim! — Mindaz, amit szeretnék elmondani, voltaképpen néhány széljegyzet a tegnap óta tartó vitához. Egyrészt személyes emlékek ezek, másrészt elvi jellegű problémák. Mindenekelőtt egyetértésemet fejezem ki Németh Gézával atekintetben, hogy a két világháború közti íróink kapcsán is, minden esetben a teljes igazságról szóljunk; a nagy személyiségek ellentmondásait fejtsük ki, s ne csak a pozitívumot, vagy csupán a negatívat, hanem mind a kettőt. Ennek kapcsán hadd utaljak József Farkas tegnapi előadására, felhívta a figyelmet arra: a pesti egyetem Tanácsköztársaság alatti professzorainak peranyaga teljes egészében megmaradt. Gondolom, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak szép feladata lenne ezt a peranyagot áttanulmányozni; általa sok mindent másként látnánk, miként József Farkas előadása nyomán is másként, gazdagabban látunk egyet és mást, a Tanácsköztársaság bukása utáni atmoszférát illetően, örvendetes, hogy végre itt tartunk, elemezve az „igent" és a „nemet" egyaránt. Példával is élve — közismert tényre utalok —, Babitscsal kapcsolatban hosszú időn keresztül csupán a Tanácsköztársaságot „megtagadó" cikkét volt szokás emlegetni, de sohasem került szóba Király György halálakor írt tanulmánya, amelyben tisztelettel nyilatkozott barátjáról, aki következetesen büszke volt arra, hogy a Tanács-Magyarország nevezte ki egyetemi tanárnak. Babits vívódását fejezi ki ez az ellentmondás, miként egész életútja telítve van vívódásokkal. József Attila, aki két szóval tökéletesen tudott embereket jellemezni, „magad emésztő"-nek nevezte, s ezzel pontosan megragadta a költő egész életútját. Nem szeretnék itt Babits-vizsgálatba merülni, csupán azt szeretném említeni, már a húszas évek közepén írt verseiben találkozunk a felelősségvállalás problematikájával, az ekörüli vívódással, ami majd a Jónás könyvé-ben csúcsosodik. Említsük még meg azt, hogy érdeklődésének az apolitikusságtól való távolodásában nagy szerepe volt Illyés Gyulának. Ahogy Illyés fiatalkori versei nélkül nehezen lehet elképzelni a Versenyt az esztendőkkel kötetet, ugyanúgy Babits gondolkodásának és érdeklődésének kiszélesedése sem képzelhető el a fiatalabb költőtárs nélkül, ő hívta fel Babits figyelmét a szovjet irodalomra is, s e figyelemfölhívás nyomán olvasta a szovjet irodalom legjobb alkotásait; többek között Ehrenburgot is, és pontosan ítélte meg művei értékét. De nem folytatom e kérdést tovább. Ma reggel tartott, Radnótiról szóló előadásomban szóba hoztam a már marxistává lett Lukács György hatását Radnótira, hozzáfűzve ehhez, hogy Dési Huber István művészeti cikkeiben — amelyek szinte közös művei Radnótival, mert előzetesen megbeszélték és együtt alakították ki nézeteiket — ugyancsak jelen van Lukács György szelleme. Hogyan jutottak hozzá Lukács György műveihez, azoknak gondolataihoz? Ne tekintsék szerénytelenségnek — ha így fogal190 mázok —, hogyan jutottunk Lukács Györgyhöz? A legfőbb közvetítő Bálint