Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - M. Pásztor József: József Attila folyóirata, a Valóság

munkanélküliség része". Kivezető megoldásként a magántulajdon megszüntetését és a központosított szocialista tervgazdálkodást ajánlotta; mondván, hogy „Oroszország példája bizonyító erővel bír; ott nincs se szellemi, se ipari, se földmunkás munkanélküliség, sőt munkáshiány van". A szellemi munkások politikai kiszolgáltatottságára hívta fel a figyelmet Újvári László Államosított újságírás című cikkében. A hatalom által tervezett újságírókamaráról megállapította, hogy vele a fasiszta hatalom az újságírók nyakára teszi a maga „járomkötelét". Remenyik Zsigmond Klasszikusok küzdelmei című szatírájában a cenzúra tervezett kiterjesztése, illetve megszigorítása ellen tiltakozott. A Valóság a tőkés világgazdasági válság mélypontján magas színvonalon szolgálta a marxista elméleti és politikai felvilágosító munkát, valamint a propaganda- és agitációs tevékenységet. Kifejezi a szerkesztő József Attila marxista elkötelezettségét, magas szintű tájékozottságát elméleti és politikai kérdésekben. A munkatársak megválasztásában szintén megnyilatkozott a művek és alkotók iránti igényessége; a szépirodalmi termés kiválasztásánál magas esztétikai mércéje. Mindez együttvéve kiemelkedő helyet biztosít a Valóság számára a korabeli szocialista-kommunista társadalmi és irodalmi folyóiratok között. A reménykeltő kezdetet azonban nem követte folytatás, ami nem a fiatal szerkesztőn múlott. A bukás okáról ő maga tájékoztat a Korunk 1932. szeptemberi számában írt — már idézett — vitacikkében: „A VALÓSÁG c. szerkesztésemben megjelent budapesti lap 1. számában Egyéniség és valóság címen cikket írtam. Ez írásomat a magyarországi marxisták majdnem kivétel nélkül támadták .. ."

G Ez pedig azt jelentette, hogy azok fordultak el lapjától, akiknek erkölcsi-politikai támogatásával kiadta, s akikhez szólni akart kiadványában. Szerkesztői feladatot ezután 1935 végén kapott a Szép Szó című folyóiratnál, ahol a Valóság majd mindegyik munkatársával újra együttműködött. Egy számot élt meg a Valóság, de az elnyomó apparátus ezt is észrevette és regisztrálta. A már említett politikai nyomozó főcsoporti jelentés a Gyarmati-nyomdáról szólva tesz róla említést: „Hogy ezen nyomda is részt vett az illegális munkában, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a nyomda tulajdonosa, Gyarmati Ferenc, mint író, maga is szerepelt a nyomdájában készült és 1932 közepén kiadott VALÓSÁG című folyóiratban. Ezen fedőszervként szereplő folyóiratot József Attila író, a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Szövetségének tagja szerkesztette. Természetesen a VALÓSÁG az Európa Könyvtár-t — hisz a forrásuk közös volt — megjelenésekor rögtön propagálta és hirdette." E jelentés hozzáértéssel értékelte is a folyóiratot és munkatársi gárdáját: „A Valóság mint lapszervezet nem tudott jelentékenyebb munkát végezni. Sokszor elvont filozófiai alapon álló témái és a csupasz realitást megközelítő irodalmi tendenciája miatt nem tudott olyan nagy olvasóközönséget szerezni, hogy ez komoly szervezkedésnek alapjául szolgálhatott volna. Szerkesztője és munkatársai azonban annál szélsőségesebb világnézetű veszedelmes intellektuelek." így vált kordokumentummá: József Attila emberi, alkotói és mozgalmi fejlődésében fontos határkővé a Valóság. Útmutatást nyújt e korszakbeli eszmeipolitikai törekvéseinek megismeréséhez és megértéséhez. Szemlélteti üldözött, kitagadott helyzetét a társadalomban, melyet maga is megfogalmazott: „Ki lap6 Uo.: 688. 1.