Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Kabdebó Lóránt: Kétféle ars poetica

giai; ugyanakkor a logikai elv állandóan jelen levő normatív igényével ellensúlyozza is a pszichológiai meghatározó beavatkozását. Sőt ezt a beavatkozást is kétségessé teszi. Ugyanis ha a pszichológiai motiválás versbeli jelenlétét vizsgáljuk, mint szövegre, erre is érvényes a megfogalmazás elve, a logikai. És így éppen a lázadó-menekülő jellegű cselekvés esetében jelenik meg az ellentét a Szabó Lőrinc-i igazság mint logikai és mint pszichológiai kategória között. A szökés, illetőleg éppen az önmegszólításban parancsként szereplő rejtőzés versbeli szubjektív-pszichológiai heroikus jellegével szemben az objektív értelmezésben a szónak pejoratív jellege áll. A heroikus kivonulás objektíve csakis szökésnek és rejtőzésnek minősíthető. Egyetlen olyan tényező közömbösítheti ezt a megkötő ellentétet, amely a pszichológiai motiváción belül marad ugyan, de lírateremtő értéke képes ezt a logikai kontrollt is legyőzni. Ebben az esetben ez a vágy, amelyet a személyiség hitelesít, hiszen annak teljességigénye szólal meg a versben, és az egész Te meg a világ korszakban. A vers végleges képét az ezáltal a vágy által formált személyiséglátomás adja, amelyben a személyiség önmaga kiteljesedését tételezi a lehetetlen körülmények között is. Ha nem is azok ellenében egy újfajta valódi teljesség igényét állítva, mint József Attila, de még nem is alkudva velük, mint majd utóbb a Különbéke Szabó Lőrince teszi.