Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

SZEMPONTOK AZ ANTIFASISZTA IRODALOM KUTATÁSÁBAN - Illés László: Zárszó

ILLÉS LÁSZLÓ ZÁRSZÓ Engedjék meg, hogy röviden néhány reflexiót fűzzek konferenciánkhoz a zárszó jogán. Nem gondolhatok arra, hogy részletekbemenően kitérjek valamennyi előadásra. A felmerült legfontosabb tárgyi, szakmai kérdések elevenen élnek emlékezetünkben, tovább foglalkozunk majd velük, ki-ki a szűkebb vagy tágabb tematikai érdeklődésének megfelelően. A konferencia anyaga a múzeum Évkönyvében megjelenik és ezzel hozzáférhetővé válik a szélesebb szakmai közönség számára is. Ügy vélem, hogy eszmecserénket hasznosnak és időszerűnek tekinthetjük, mégpedig több okból. Betöltötte mindenekelőtt azt a hivatását, hogy alkalmas fórumot nyújtott irodalmárok és történészek számára a szocialista és antifasiszta szellemiségű magyar irodalom, sőt egyes világirodalmi vonatkozások megvilágítására is. Az intézmények széles köre, melyeknek képviselői megjelentek és aktívan közreműködtek, azt jelzi, hogy a tudományos kutatás és eszmélkedés integrációjára való törekvés a magyar irodalomtudományban élő igény és részben valóság is már, hogy ez az interdiszciplináris munkamódszer teljesebb és hitelesebb kép megrajzolására ad lehetőséget. Szabolcsi Miklós akadémikus bevezető előadása a szocialista irodalmi tematikához és Tolnai Gábor akadémikus előadása a Radnóti-kutatásokhoz, illetve tágasabban a magyar antifasiszta irodalom témaköréhez, mérleget vontak, ha még oly tömören is, jelezték az egy-két évtized során elért eredményeket és fő vonalaiban megjelölték a távlatosan megoldandó, megoldásra váró problémákat. Megállapításaik alapjául szolgálhatnak egy új tervezési időszak programja kidolgozásának. Az előadások változatos tematikájúak és módszereikben is eltérőek voltak. A két nagy témakörön belül József Attila és Radnóti életművével, a szocialista irodalom és az antifasiszta irodalom bizonyos alapvető törvényszerűségeivel több elvi igényű megnyilatkozás foglalkozott. Emellett több igényes történeti elemzést hallhattunk, értékes dokumentumok és adatok közlését, komparatisztikai jellegű eszmefuttatást és örvendetesen sok műelemzést a legkülönbözőbb felfogásban. Két nap során természetesen nem lehetett szó arról, hogy még csak megközelítően is kimerítsük a témát, de a változatos tematikai színkép mégsem hagyott bennünk olyan érzést, hogy vázlatosan értesültünk valamiről, eklektikus módon jártunk el, hiszen végül is szinte minden előadó világosan kifejezésre juttatta vagy érzékeltette azt a képességét, hogy témáját egy szervesen nagy egész problémakörben megfelelően tudja elhelyezni. Viszonylag kevés eddig is ismert kérdésről vagy összefüggésről hallottunk. Ezzel szemben örvendetesen meglepő az idősebb és a fiatalabb nemzedéknek is heves vonzalma új és új felfedezésekre, legendák oszlatására, az elméleti szférától a történetin át egészen a stílus vizsgálatáig, a belső formák értő felfejtéséig. Űgy tetszik, jelen van már az a széles kutatói gárda, amely a korábbi eredményekre támaszkodva teljességigénnyel lesz képes átvilágítani a szocialista irodalom múltját is, legalább azzal az érzékenységgel majd, amelyhez a polgári irodalom- 193