Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
SZEMPONTOK AZ ANTIFASISZTA IRODALOM KUTATÁSÁBAN - Rába György: A két világháború közötti irodalmunk poétikájához
RÁBA GYÖRGY A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IRODALMUNK POÉTIKÁJÁHOZ Ahogy van poétikatörténet, úgy beszélhetünk történeti poétikáról is. Egyikmásik korszak bélyege feltűnő a műveken, például a magyar reformkoré mind a klasszicista, mind a romantikus alkotásokon. Két világháború közti irodalmunk poétikájának kör jellemzői sem sokkal nehezebben megragadhatók. A kor irodalmi életének alapfeltétele, hogy intézményesített cenzúra nyomása alatt alakul. A Nyugat-nak már a forradalmak bukása utáni első számán a román cenzúra pecsété áll: Cenzúrát: Avram. Szabó Lőrincnek a Nyugtalanság völgye című Babits-kötetről 1921-ben közreadott tanulmányából kivirít a hiány és a meglepő szöveg: Törlés, majd: 9 sor törlés. A Nyugat, illetve a Magyar Csillag története sem teljes a már kiszedett, de forgalomba nem került 1941. szeptemberi, illetve az 1944. április 15-i számok nélkül. A történet talán nem feltétlenül hiteles, de a korviszonyokra jellemző. Babits halálával megszűnt a Nyugat, s ekkor Illyés eredetileg „Tisztás" címen kívánt folyóiratot indítani. A minisztérium illetékese azonban azt javasolta neki, az új folyóirat címe legyen „Tárogató". Erre a felelet így hangzott volna: „Lehet, hogy maguk labancok, de mi nem vagyunk kurucok." Az irodalmi életet torzító cenzúrát jellemzik az ismert versek szövegváltozatai. Magam József Attila Nyár című versében még csak ezt olvashattam: „ . .. megvillan / kék, tünde fénnyel fönn a tél." Tudjuk, az Egy spanyol földmíves sírverse eredetileg egy „katona" epitáfiumának készült. Kevés olyan periódusa akadt irodalmunknak, melyben a politika egészen a mikrostruktúrákig áthatotta az alkotásokat, mint a két világháború közt. Szabó Lőrinc-kutatásaim közben szerzett tapasztalatom lényege abban áll, hogy lehetőség szerint mindig figyelembe kell vennünk azt a szövegkörnyezetet, melyben egy-egy ir "ás — főként ha hírlapi publikáció — megjelent. Annak idején Komlós Aladárnak az Űj Hang-ban megjelent tanulmánya a Lecke című Szabó Lőrincvers üzenetét agresszív, fasiszta jellegű világnézettel azonosította. A magam részéről végletes pesszimizmusnál egyebet nem olvastam ki a szövegből, de amikor első megjelenési helyén, a Pesti Napló 1938. szeptember 25-i számában rábukkantam, egyes kijelentések és nem utolsósorban a vers üzenetének meglepő összecsengését figyelhettem meg a világpolitikai hírekkel. A címoldal közlése szerint Hitler az úgynevezett szudétakérdés megoldásához köti a világbékét, de az újság jelzett számának többi oldala is a lehetséges világégés szorongató fenyegetésére visszhangzik: a tengelyhatalmak vezetői a csehszlovák politikusokat teszik felelőssé Európa békéjéért, s a Lecké-vel egy számban olvashatjuk Mussolini kardcsörtető, pökhendi hordószónoklatát is. Ebben a légkörben, ebben a szövegkörnyezetben a hernyót fölfaló gyík leckéjét helyeselni nem más, mint agresszív militarizmus, a költői megfogalmazás pedig az irodalom madárnyelvvé torzítása partikuláris politikai érdekekért. Ha aztán egy héttel később, ugyancsak a Pesti Napló hasábjain Szabó Lőrincnek Nehéz napokban című versét szintén 163
