Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
ADALÉKOK A HARMINCAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ - Szabolcsi Miklós: Megjegyzések
SZABOLCSI MIKLÓS MEGJEGYZÉSEK Kedves Barátaim, megint engedjék meg hogy néhány filológiai lábjegyzetet fűzzek egynéhány kérdéshez. Több előadásban felmerült a párttagság, az illegális párthoz való szervezeti tagság kérdése. Véleményem szerint három vagy négy különböző dologról van szó, és itt nagyon gondosan differenciálnunk kell. Az egyik dolog, hogy valaki egyik vagy másik időszakban szabályosan tagja volt-e az illegális KMP-nek. A jelenlevő párttörténészek tudják, hogy erre sem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Mindenki tudja,hogy az illegális párt különféle szakaszaiban az illegális párthoz való tartozásnak különböző kritériumai voltak. Nem akarom ezt részletezni, tudják, hogy volt néha, amikor a párt egészen kicsi volt, volt olyan időszaka — és ezt igyekeztem az akadémiai József Attila-előadásomban elmondani, Vértes Györggyel vitatkozva —, volt olyan időszak, például másfél-két év, amikor újjászervezés alatt állott. Voltak olyan időszakok, amikor a párttagság aránylag széles volt, azt hiszem, a párttörténészek számítása szerint, ezekben a korszakokban 900—1000 tagja volt, de általában 300—400 közti volt a létszám, és a kritériumok is rendkívül változtak. De nemcsak a kritériumok változtak, hanem a fokozatok is. Hogy valaki közvetlenül a párthoz tartozott, éppen illegális munkát végzett, hogy egy időre pihentették, hogy egy időre lehagyták, hogy lecsatolták, hogy kizárták, hogy szakítottak vele. Tehát a párttagság kérdése egyszerűen nem dönthető el a két világháború közti korszakban igennel vagy nemmel, nem úgy, mint ma, hogy valakit fölvesznek a pártba és erről egy nyilvános taggyűlés dönt és okmányszerűen igazolást kap róla, hanem rendkívül sokfajta kritériuma van, amit én nem szeretnék részletezni. Ez a kérdés minden irodalomtörténészt érdekel, mert nagyon gyakran felmerül, hogy valaki szervezetszerűen az illegális párt tagja volt-e. Véleményem szerint ettől el kell választani azt a kérdést, hogy valaki az illegális mozgalom többé vagy kevésbé befolyására, hatására, esetleg közvetlen irányítására dolgozott, és még inkább el kell választani azt a kérdést, hogy valaki a marxizmus eszmei befolyására, sugárzására értelmezte át a látott valóságot a műveiben. Tehát ezeket a fokozatokat látni kell, és nem kell sietni valakinek az illegális párttagságot adományozni, és nem kell csak eszerint vizsgálni az eseményeket. Ha ezt így tekintjük, tehát a szocialista irodalomhoz, a szocialista eszmeiséghez való tartozást tágabbnak tekintjük, akkor az átmeneteknek, a sokfajta irányba való befolyásolásnak rendkívül sok példáját látjuk. A harmadik, amit ettől el kell választani, az a szélesebb antifasiszta frontba való tartozás. Még egyszer visszautalnék a Bokor Lászlóval való vitára és mintegy hozzászólásként a Nagy Magda előadásához is: rendkívül vigyáznunk kell egy olyanfajta megfogalmazással, amikor valamiről, például egy kritikai állásfoglalásról azt állítjuk, hogy az illegális párt állásfoglalása. Vannak esetek amikor teljesen világos, hogy arról van szó. Más esetekben, ha például a Korunkban az Újvári László-cikkek sorozatát látjuk, akkor nem mondhatjuk mind- 155
