Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Kovács József László: A magyar irodalom topográfiai kérdései

szemléletű — jegyzéket az írói sírhelyekről a lopográfiaszerkesztés során kell összeállítani.

8 5. A magyar irodalom topográfiája szerkesztéséről Egy tudományos topográfia szerkesztése nem egy emberre méretezett feladat, még csak nem is kis munkacsoporttól szabad gyors eredményt várnunk. A sok szempontból úttörő, ma is nélkülözhetetlen kis kötetnek, A magyar irodalom helyi hagyományainak négy szerkesztője volt: Busa Margit, Kicsi Sándor, Kiss József, Nemeskürty István, szerkesztette Vargha Balázs. A mű ismertetései, a nem nagy számú recenziók azonban lényeges kifogásokat emeltek. Boros Lajos 1959-ben megjelent kiegészítéseiben arra figyelmeztet, hogy a Dunántúl területével kapcsolatosan ,,némi szűkkeblűség volna tán észlelhető (Sopron, Győr, Veszprém stb.)". A művet nem tartja egységesnek, de — mivel több munkatárs készítette — ,,ilyen követelménnyel talán nem is illendő előállni". Jogos, indokolt észrevételnek tartom viszont a helymutató hiányolását. Genthon háromkötetes kézikönyvének mintájára joggal sürgeti a megye — hozzáteszem a városnév — feltüntetését. Ez — a topográfia alfabetikus helységnév — csoportosítása valóban fontos elem. Hiszen aki adatot keres, az előbb gondol Pécsre, mint Baranya megyére, ami különben is (PÉCS—Baranya megye) második tagként kiemelhető. (A helységneves csoportosítás indoklásához még visszatérünk.) Ugyancsak Boros Lajos sürgeti a témakörök bővítését, könyvtárak, kéziratos munkák, irodalmi keletkezési helyek felvételét. Kérdő hangsúllyal hiányolja a színháztörténeti adatsort, itt a felvehető adatok mértékét kell elsősorban fontolóra venni. Magam részéről azonban inkább a szerkesztők számának növelését tartanám szükségesnek a topográfia összeállítása folyamatában. Olyan munkatársakra van szükség, akik alaposan ismerősek egyes megyék irodalmi múltjával. Szinte minden megye saját szakértőt igényel, legalábbis az adatgyűjtés során; ugyancsak figyelemmel kell lenni a legtöbb irodalmi emlékkel rendelkező budapesti kerületre, melyek kapcsán ugyancsak jó előmunkálatokkal rendelkezünk, számos kész vagy kéziratos kerületi adattárral számolhatunk. A topográfia tudományos rendszerességgel kiegészítendő változatát A magyar irodalom helyi hagyományai bírálói is sürgették. Bohus Magda 1956-ban írja az Irodalomtörténetben : „Kiindulópontja lehet egy alapos irodalmi topográfiának, amivel, sajnos, még nem rendelkezünk." Már ő sürgeti az itt jött létre fogalom felvételét, azaz Lillafürednél József Attila Ódáját, Tápénál Juhász Gyula Tápai Krisztusát, Drégelypalánknál Arany Szondi két apródját is jelezni kell, ez is része a topográfiának. Az eddigiekből is kiderült, és az eddigi feldolgozások számbavétele még inkább rávilágít majd, hogy számos különböző módszerű hagyománygyűjtés folyt és folyik hazánkban. A Petőfi Irodalmi Múzeum már 1955-ben kezdeményezte a helyi hagyományok országos gyűjtését. Ez csak részben topográfiai célú, sürgette az iskola környékére (város, kerület, járás) vonatkozó adatok kiegészítését részben a szakirodalom, részben adatközlők útján; az irodalmi emlékhelyek adatainak közlését, írói szülőház, lakóház, síremlék, emléktábla, emlékmű, múzeumban 8 A Nemzeti Sírkert Emlékbizottságról ld. Töltési Imre: A honismereti mozgalom. Vigília, 1971. 12. sz. 810—814.